Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Bevezetés

tőle? Mikor eztet kezdte mondanyi, többet az ördög nem tudott hezza közelítenyi. Örökké vetett egy keresztet maga ele jibe ... az imádságot mondanyi kezdte ... többet nem közelített hezza az ördög . ..« (Kéty, D. T.-né, 1899. Hadikfalva.) (L. 1. sz. ima jegyzete.) »Juda törzse, Dávid, / Alleluja / Vicit Leo+de Tribu Juda / Radix-f-David Alleluja, Alleluja* bajorországi ferences kolostorból, Kellheimből, 1665-ös ördögűző formulákot tartalmazó könyv alapján. (L. Katona Lajos: XVII. sz.beli ördögűző könyvecske... 65. o. is. »A csúnya gonosz lelök! Ide köll neki mindenütt furdalni magát hogy ő uralja a leiköket* ... »Távozz el innen! Ne uralj bennünköt! Dorgáljon mög a Teremtő!* — így küldi el a Sátánt, aki megakadályozza, hogy a kérdezett szöveg eszébe jusson; nemsokára eszébe is jutott. (Ferencszállás, Csongrád m., Sz. P.-né, 1894.) »Ügyhogy ebbül az énekbül is veszek egy szót ki, meg a másikbul is, azután összerakom. így összeszedem.* (Mernye, Somogy m., G. L-né, 1898.) »... sokszor van úgy, hogy hát nagyon ráérek verset írni. Leülök így délután, fogom a ceruzát, és semmi nem jut eszembe. Akkor, amikor nem gondolok rá, eccercsak hopp, egy gondolat a fejembe gyön, s az addig nem hagy békét, míg csak le nem írom. Áztat muszáj leírni. De sokszor olyan érzéssel, hogy még a könynyeim is hullnak. Úgy hogy nagyon nagy érzés kell ahhoz, hogy valaki egy verset írjon. ... Akkor mingyá papírra kell vetnem, mer ha később írom, akkor már nem tudom leírni ... ilyenkor villanyt gyújtok.* (Inkább hajnalban jönnek a gondolotai. Legkedvesebb témája:) »a magányosságrú, meg az özvegyrű, mer ugye egyedül vagyok mindig ... van nekem olyan gyönyörű szép versem itten ... Soha nem gondútam, hogy én valaha verset írok.. . Egy alkalommal igen beteg vótam, és nem is igen jött senkise, ki hát meglátogatott vóna engemet. Egyedül, egymagam vótam, egy hétig fekűttem, akkor elkeseredésemben elkezdtem verset írni .. .« (Hövej, S. L-né, kb. 65 éves.) »Isten adta ezt az agyambú ... magambú jön.* (Bükkszenterzsébet, Sz. J.-né, 1913.) »Talan ilyen idősebb pásztoremberek, meg nem tudom én, öreg nénik, akik így má' ráértek a munka után, úgy elképzeléseiket imába' is a jó Istennek elmondani* (Csokonyavisonta, P. Gy.-né, 1928.) »Ahogy a népek összeszették ... vótak szent asszonyok, ugye, osztán így alakult ki.. .* (Variány, egy hang beszélgetés közben.) »Vasarnap kicsit nehéz szívvel indultam az új ismeretlenbe .. . Az utcán egy öreg nénit láttam . .. elmondta az »Ó hajnal, hajnal* ottani érdekes változatát. Behunyt szemmel, és olyan átéléssel, hogy csuklott a hangja. Azt hiszem, ezt az első mély impressziót nagyon sokáig őrizni fogom. . .* (Tihanyi László főiskolás leveléből. 1970. nov. Szendrőd, Borsod m.) »Az imát szüleimtől tanultam, ez volt a gyerekek első önálló tudománya. Csak ezek után tanultuk meg a Miatyánkot és Üdvözlégvet.* (Z. P. 83 éves, bácstopolyai, leveléből.) ».. . aztán mikor lefeküdtünk, az meg font, s közben aztán elmondtuk az imáságot. »No, most aludjatok!* 3 éves voltam, mikor édesanyámtól tanultam.* (Gamás, Somogy m., Cs. L.-né, 1903.) »... Halálomig, tudja, mindig elmondom. Eztet nem felejtem el. Az Isten ád hozzá jószándékot. Még iskoláslány voltam, mikor tanultam. Szüleimtű. Ügy belevettem a fejembe! Hánynak leírtam, ott minálunk is, meg itthon is, minden betűt Régi hívek sokat tuttak. Az én édesaoám, jaj, de sokat tudott. Huhu! Majdnem a világ kezdetitű fogva vót olyan nagy könyve .. . imádságok meg énekek, meg minden ... hát abbú tanútuk . .. minden el lett temetve .. .« (Kaoosvár, B. J.-né, 1884.) Imádkozni is lelkileg kő'. Nemcsak úgy, mint a szajkó, hogy tu-