Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Bevezetés

»... Tuggya, hol imádkozok legtöbbet? Mikor megyek az úton, mondtam, hogy a rózsa kivirágozhatna az utamon, mer én anynyit imádkozok, ha arra megyek .. .« (lányához, akinek 8 gyereke van, átjár segíteni.) (Rinyakovácsi, Somogy m., M. J.-né, 1398.) »... nagyanyámtú' ... nagyon vallásos mama vót... ő minden szombaton leterítette az asztalát, meggyújtotta az örökmécsest és imádkozott. (Szenna, Somogy m., H. J.-né, 1895.) »A mi vallásos életünknek az alapja az, hogy a mi szüleink hajnalba felkeltek, az édesapám meggyújtotta a tüzet, és akkor a tűznek rőt fénye mellett énekeltek az ágyba, fölülve, este reggel, szebbnél szebb énekeket... Olyan énekeket is mondtak, melyek nincsenek könyvben.« (Kerekegyháza, Bács-Kiskun m., F. I.-né, 55 éves.) (Nagyapja) »... reggel, mikor megmosakodott s a törülközőhöz ment és akkor mindig a Mária Magdolna tiszteletére szokott egy fohászt elimádkozni...« (Bucsuszentlászló, F. P.-né, 1926.) »... ott az imádkozóháznál, ahova szoktunk imádkozni járni...« (Bükkszenterzsébet, Heves m., U. Cs. A.-né, 1899.) »... amit lehetett ebbe a könnyűbe, ebbe a füzetbe, mind énekeltük, mert tuggya, vót nekünk egy gyümölcsösünk, falutól három kilométerre vót. Hegyen vót. S abba vót egy keresztfa. S vasárnaponként déli misérő kijöttünk s délebédeltünk s akkor az asszonyokval összetalálkoztunk, mer ott nem ilyenyek vótak, mint itt. Jobb hivőek vótak. Esszetalálkoztu k még húszan es vótunk s elmentünk a kereszthez, míg ementünk az úton addig is imádkoztunk, vagy énekeltünk...«. (Majos, Tolna m., G. M.-né, 1887, Istensegíts, Bukovina.) ; (Mivel már beesteledett kezdetű ének/ima funkcióváltás állapotában, itt még énekként:) »... ezt summásságon tanútam, mikor oda vótunk nyári munkán ... itthon nem mondtuk, ott summásságon tanútam a többiektű ...« (Mezőkövesd, K. J.-né, 1898.) »Mikor summásnak jártunk. Bementünk fáradtan a munKábú. Mikor — megtisztákottunk, megvacsoráztunk, készítettünk másnapra kosarunkba, akkor lefeküttünk, elfújták a lámpát, akkor hozzákezdtek a népek. Vót előénekes a bandában, aki kezdte. Ott úgy gyerek, mint öregember, lány, assszony, mindenki egyhangon énekelte. E nélkül nem aludtunk el. Aggyon Isten jó éjszakát, — Istennek angyala én őrző angyalom, — Mivel már besötétedett .. . úgy hogy ezt a három éneket mindig elmondtuk.« (Mezőkövesd, S. I.-né, 1907.) 53 »Maga ollan mint egy kártyavető cigányasszony, kizsarulla az emberbül, amit akar.* (Nemeshetés, T. J.-né, 1877.) »... maga úgy bíztat engem, amelyik ló nem tud húzni, fenyegeti, hogy hújzon ... (végre eszébe jutott, s így fejezi be) ... hát ígyígy legörgettem ezt az izét, hol elsűrítettem, hol, hol, szóval ment.« (Majos, G. M.-né, 1887. Istensegíts.) rA

»... hát azér tényleg az ember, hogy őszinték legyünk, hanyagoltuk, nem forgattyúk, hát azér sok kimarad a régibű ... megmondhassuk őszintén, hogy már azér mink is hanyagolunk sok mindent ... Má' nem úgy megy, mint gyerekkorunkba ...« (Bucsuszentlászló, F. J.-né, 1910.) »A nép jobban ment a templomba, fiatal is, öregek, most lassan kihalunk .. . olyan vagyok, lelkibeteg, elmegyek a templomba és rá nézek egy gyerekem sincs ott, hát! Van úgy, hogy annyit gyötröm magamat, meg búsulok, hogy hát gyerekeim, unokáim nem nagyon mennek templomba . ..«) (Bátaszék, P. L.-né, 1902, Józseffalva.) »... Kinek kell édesem? (az imádság) A 80 éves elnyőtteknek? Se látunk, se hallunk, menni se bírunk ... nem gyün senki... nem azér, hogy nem lehetne, de nem gyünnek a népek. Mer hát nem köll nekik semmi, csak a televízió. Ha így halad, teljesen kipusztul a hit terén az élet...« (Endrőd, P. J.-né, 1897.)