Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

III. Középkori egyházi irodalmat visszhangozó szövegek

Mező közepén aran-ződség,

2 Ott ül asszonyunk Szűz Mária, Odamegy Urunk Jézus Krisztus, kérdi tőle Mér sírsz, mér keseregsz? ö szent fiam, szerelmes szent fiam, Hogyne sírnék keseregnék, Mikor tégedet álmomban a kegyetlen zsidók megfogtak, Keresztre feszítettek Nagy magasan fölemeltek, hogy el nem érhettelek Ma van a péntek annak napja Megyén megyén az Űrjézus a kénok helére, Előttem áll Szent Lukács evangélista kérdi tőle Nem-e láttad az én szerelmes szent fiamat áldott Jézusomat? Ó anyám, anyám szép Szűz Máriám, Menj el, menj el a fekete föld, sír alá Árpád magvainak számkivetett maradéki a siralom völgyébe Kik nyavalgunk nagy ínségbe Azér szószólónk szemedet Fordítsd hozzánk kegyelmedet És a te bűnös népedet oltalmazzad híveidet... Pete Géza édesapjától tanulta, illetve nagyanyjától ezt kiskorában »nalunk mindenki imádkozta . .. este«. (Közelebbi adatokat nem tudok írni, mert a filológiai rész felvétele technikai okok miatt használhatatlan.) 2. A közeli Nagylozson e motívum így jelenik meg: — 1970. jún. 13. — „ .. . Mária kapuja megnyílik, Isten fia születik, Ott látok egy fényességet, Talán csak egy zöldességet, Azon függő Szűz Mária, Szent fejét függeszti, Szent fiát ereszti..." (L.: Űj Írás 1970/9: 93. o. Németh János 1893. A szülő Mária-kép Bartók: Kol. 105. sz. típuskör darabjaiban fordul elő 335—354. old. A „mulier amicta sole" — Napba öltözött asszony-kép (lásd. 72. sz. ima jegyzete, Jelenések könyve 12:1) folytatása: „A ki terhes vala, és akarván szülni kiált vala és kínlódik vala a szülésben". (12:2) „ ... és szüle fiú magzatot..." (12:5)