Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)
III. Középkori egyházi irodalmat visszhangozó szövegek
Uram, Teremtőm, itt vagyon két lélek, harmagyik a bűnös. Menny el, Péter, menny el, Igazídd a bűnöst pokolnak tüzébe, 2 Meg van annak ágya vetve Éles millingekbül, éles borotvákbú, De oszt meghallotta Boldogságos Szűz Mária: Jaj fiam, szent fiam, ne ereszd a bűnöst a pokolba! Inkább mennyországba! Mer ez a bűnös sokat: (tett) Három, három csepp vizén. Három, három szem búzán, Egyik szombatot böjtölte kínszenvedésedér, Másikat hét epecségedér, 3 Harmagyik szombatot böjtölte sebeidnek gyógyulásáé, Jaj, anyám, édesanyám, Boldogságos Szűz Mária! Mikor anyjára, apjára, haragos szemet vet, (aptyára) Annyi, mintha megverné, Ha apját annyát ujjával fenyíti, (aptyát) Annyi, mintha megölné, bevezető rész elvétve már felbukkant Palócföldön. Mária a bűnösök szószólója-motívum megfogalmazását kapjuk, melyben az „Istenanya" kivédhetetlen érvekkel — (Krisztus szenvedése—halála során végigélt fájdalmaira hivatkozva) harcol a kárhozatra ítélt bűnös lélekért. Ponyván terjedhetett. Birtokomban van egy 1885-ben Bagó Mártonnál megjelent „Négy Istenes Ének" aprónyomtatvány — lásd 6. sz. fotót — mely valójában három Mária éneket — epikumot tartalmaz és első ,,ének"-ként ez imádságot. Egyes adatközlők vallomása szintén utal e szöveg egykori ének-mivoltjára. Elmondják, hogy emlékezetük szerint gyerekkorukban énekelve hallották. E szöveg érdemleges adalék a dallam—szöveg kapcsolatára, funkcióváltásra, dallam lekopásra stb. (Lásd még bevezető tanulmány B VI. fejezet). 2. A vízió-irodalom eleme a pokolbeli utazás, melyben az éles milling, éles borotvaágy, stb. kedvelt gonoszbüntetési eszköz volt. Lásd: Andrejev i. mű. 109. 112. o. „ ... A j a ó mikor mökhal, a harangok megiktul szólalnak mög, oszt a zeégbe gyut, a másik mög a pokaóba, oszt h^ét borotvaágyba e égettye a tűz! Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok. II. 534. o. (A kis Jézust vivő lány.). „ ... Az ördögök prüszkűtek, hogy még ezt is mëg kő tenni ! Odavitték Jancsikát egy ágyhon. Allu billingëkkê meg borotvákká vót kirakval, f öllü meg huszanhét kasza forgott..." Berze Nagy János : i. mű II. 294. old. (Főtolvaj Ádány c. 106. sz. mese) Berze jegyzete: Biliing: palóc nyelvjárásban: milling: éles kés. 3. A fájdalom-keserűség későközépkori vallásos irodalomban megepedés megepecség formában él. Ennek nyomát látjuk szövegeink számtalan főnévi és igei megfelelőjében. (L. Pais Dezső idézett szöveganalízise. Ethn. 1971/3: 365.) „ .. . lám epettél utálatost és megholtat keservetöst..." (Salve mundi salutare. 274—75. sor. Szent Bernát imádsága: Horváth C. Középkori magyar verseink. 167. old.) íme az Istennek Szüléje Vagyon nagy keserűségbe (:Epeség tengerébe:). Kájoni, II. 1919. 102. o.
