Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

Kérdik tőle: — Miért sírsz Szűz Anyám, Mária? Oh hogyne sírnék, hogyne sírnék Teljes hamadnapja mióta szent fiamat elvesztettem, Oh Szűz Anyám, Mária, Tekincs föl az égbe, A zsidók megfogták, Gödörbe taszíttyák, Szent haját tépázták, Szent haját szaggattyák, Piros vére foljamodik a földre, Az angyalok felszedik, Fehér gyolcsba betakarják, S az Úristennek bemutassák, Az Úristen azt hattá: Aki ezt elmongya este reggel Nyitva lesz részire mennyország kapuja, ámen. B. Uram Jézus Krisztus mi dolog lehessen Itt egy kőkertedben Szent arany székedben Szent szüved megszomorodva, Szent szinyed meghervadva, Szent szakállodon csorog le a könnyű; Ide jöve szencség, szeretet, A'hogy ne legyen, mikor eljönnek a kegyitlen zsidók, Harmadnapig üldöznek, Harmadnap múlva megfognak, Tövissel megkoronáznak, Vasostorokkal ostoroznak, Büdös nyálakkal töpdösnek, Oh, ti száj játok le a fekete főd szinyire! Hirdessétek a földi bűnösöknek, Aki ezt elmongya este reggel Nyitva lesz részére a menyország kapuja, ámen. C. Uram Jézus Krisztus Kérlek szent atyádér' Mencs meg az éhségtől, Mert tebenned bízunk, Szivemből s lelkemből tégedet szeretlek, Bánom bűneimvei, Hogy megsértettelek, Hanem hogy megbocsássál, Térgyenállva kérlek, A te szolgálatodra adom életemet Én sok szenvedésemet. Jöjj el küsded Jézus,