Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

A boldog kimúlásér Legyen nekem minden időben esedezésem Hogy én hirtelenyen meg ne hallak, Hanem halálomnak előtte az üdvösséges szákrámentomban részesülhessek És a látható és láthatatlan ellenségtül megőriztessek A gonosz lélektül megoltalmaztassak így az örökkévaló boldog életbe juthassak Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által, ámen. Ez olyan ima, hogy este is, reggel is el lehet imádkozni... az én jó anyámtul, Gyombár Mária . . . Takács Istvánné . . . 1925-ben halt meg, 72 éves korában (valahol Sümeg körül született, nem tudja hol.) (Diftongizál: viég, sziép stb.) 73. MENJ EL KICSI FÖLDNEK FENEKÉRE Farnád (Csehszlovákia), 1972. nyár. Vanyur Józsefné Kollár Vilma, 61 é. Gyűjtötte: Bánovszky Józsefné. Elkűldötte: Molnár József plébános. Paradicsomban csendítenek az angyalkák, KeZj fel Mária, Jézust a zsidók megfogták, Keresztfára feszitették Hét csepp vére lecseppent, Az angyalok felszedték, Krisztus Urunk eleibe vitték. Vess magadra száz szent keresztet, Száz szentelt szent kereszttel, Ezer ez a világ, Ezer éjjel böjtöltünk Krisztus szenvedéséért. Én kimegyek én ajtómon, Nyitva látom mennyország ajtóját, Kivül aranyos, bévül irgalmas. Abban van hét oltár, Melyen asszonyunk szűz mária szent térdén térdepel, szent könyökén könyököl. Keresztelő János, menj el kicsi földnek fenekére, Hirdesd ezt az imádságot. Aki ezt az imádságot este lefekvéskor és reggel felkeléskor elimádkozza, Bizony mondom nektek, annak hét halálos bűne megbocsáttatik. »Tanulta, mint »régi« imádságot édesanyjától Kollár Sándorné, szül. Mazan Juliannától, aki megint édesanyjától.*