Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

Arra Krisztus lehajtotta szent fejét, összetette szent kezét, Behunta szent szemét, Kimutatta öt sebeit, Kejjetek fel emberek, Vegyetek balkarotokra kardot, Hirdessétek ki széles világon, Aki eztet minden este reggel elmongya, Megnyílik néki a mennyország ajtaja, ámen. Oh én Uram teremtőm Menny időben teremtél, Annak előtte ismertél, Szent lelkeddel szerettél, Szent haláloddal megváltottál, Szánd szivemet, szenteld meg, Lelkemet erősídd, Hitemet bátorícsd! Vállamon két szárnyas angyal, Istennek mondom, Paradicsomban csendítenek Az angyalok jelen vannak, Oh Istennek halála, Halál keserűsége, Ha én gyovont ember lehetnék, Soha elkárhozott lélek nem lennék, Amott látok kápolnát, Abba van héccer szentelt szent oltárka, Az előtt térdepel asszonyunk szép Szűz Mária,

3 Térdig vérbe, Könyökig könnyűbe, Feje meghajtván Szive szomorodván, (Harmadnap eléje sem vót, elvitték az ő szerelmes szent fiát) Harmadnapja lészen, mióta elvitték az ő szerelmes szent fiát Náddal csúfolták, Borecettel itatták, Uccákon hordozták, Kövekkel köveitek, Vasostorral ostorozták, Tövisekkel koronázták, borula . . . " Weszprimi c. 37. 1. Nytár. II. 12. o. (Nagyszerda este történései: apokrif hagyomány: ..... mit szóltanak legyön egymásnak jól lehet az evangéliumban nincsen, de maga doktoroknak mondások szerint kegyesen hihetjük ..." u. ott 30. 1. II. 10. o. Apokrif hagyományokkal szemben tanúsított középkori állásfoglalást fejezi ki a „pie creditur". Lásd: Mária álommotívumkör jegyzete. 131—133. sz. imák. 3. Mansikka: 178.