Farkas Ferenc: Somogy köszöntése - Somogyi Almanach 18. (Kaposvár, 1973)
Somogy köszöntése
könnyűnek találtatott. Járjak be a múzeumba, foglalkozzam ennek a vidéknek már eddig összegyűjtött népdalanyagával, próbálkozzam meg a fonográfhengerről való lejegyzéssel: egyszóval tanuljam meg a gyűjtés mesterségét. Több mint két héten keresztül nap mint nap bejártam a múzeumba Hogy ennek nagy haszna volt, az bizonyos. Ugyanonnan sokkal érdekesebb, sokkal gazdagabb anyaggal tértem vissza, most már viaszhengerekre rögzített felvételeken. Bár be kell, hogy valljam, a gyűjtés másodszorra már nehezen indult: a beköszöntött somogyi tavasz, a jó levegő, a séták a virágzó akácosok és vadgesztenyések alatt, a tavaszi esők utáni illat és a madarak éneke a szakszerű tudományos kutatásnak nem mindig' kedvezett. Meglátogatott Szabáson Kákay Szabó György festőművész barátom, és ha nem kísért el gyűjtőutaimra, szorgalmasan festegette a szép somogyi tájakat. Egyik énekes kislányt is le akarta festeni. Mikor ennek hírét vették a lányka szülei, felöltöztették matrózruhába és masnis, városias frizurát kanyarítottak neki. Csak nehezen tudtuk őket rábeszélni, hogy hagyják meg hajviseletét s öltöztessék vissza abba a ruhába, amiben énekelt. Ügy gondolom, illő volna megemlékezni azokról, akiktől gyűjtöttem. Dora Mihály, Dora Józsefné, Hegedűs Ferencné, Mátyás János, Mátyás Jánosné, Zákányi István, Zákányi Juli néni Szabásról; Csire Ferenc, Balogh Imre, Tóth Ferenc, Tóth István, Patkó Ferenc Lábodról; Kulcsár István és Hajdú bácsi Korpádról, Vida József és Vida Józsefné. Az ő hangjukat örökítették volna meg Edison hengerei. Ezek a fonográf hengerek, sajnos, a háború alatt elvesztek és csak a magam számára készített vázlatos jegyzeteim őrzik munkám eredményét. Még két év külföldön, azután végleg haza. Visszatértem után nyaraimat vagy tíz éven keresztül a Dunántúl más táján, Baranyában töltöttem. Egy emlékezetes rövid gyűjtőkirándulás az ormánysági Kákicsra, Kis Gézához, Ortutay Gyula, Veress Sándor és Vaszy Viktor társaságában (ezt is Arany Sándor indította el), majd egy másik, Székre, ahová a hatvanadik születésnapját ünneplő Kodály Zoltánt kísértük el Kolozsvárról, Török Erzsébettel, Kemény Jánossal, Kerényi Györggyel és Bartók Jánossal — ezek még egy műkedvelő népdalgyűjtő további emlékei. 1950 óta minden nyarat ismét Somogybán töltök, bár a nyári Bala- tonlelle nyüzsgése és jellegtelen új épületei nem sokat őriznek a megye hagyományaiból — de a Balaton ezer arcával mindig Balaton marad, különösen, ha az ember Egry József szemével nézi. S néha ellátogatok a »somogyibb« tájakra: Túrba, Látrányba, Karádra, vagy éppen Kaposvárra, Kőröshegyre, ahol nyarankint nem mulasztom el meghallgatni »Kőröshegyi Kantátám« előadásait a műemléktemplomban; s mindig megilletődve lépem át Somogy határát: Berzsenyi, Vikár Béla, Vaszary, Rippl-Rónai szülőföldjét. FARKAS FERENC 6
