Farkas Ferenc: Somogy köszöntése - Somogyi Almanach 18. (Kaposvár, 1973)

Somogy köszöntése

SOMOGY KÖSZÖNTÉSE

Ki gyermekkézzel szórtam gondtalan ifjúságomnak harminc aranyát — megállók most és vallatom magam: láttam Párist — nem láttam Baranyát; láttam Monte Carlót és Avignont — s mint a játékos, kinek pénze fogy, riadva kérdem: mit nyertél, bolond? elmúlt Avignon, — itt maradsz Somogy.

(Jankóvich Ferenc: Szántód partjainál, 1938)

Hosszú az út Budapesttől Somogyig. Szülővárosomtól, Nagykanizsától ugyan rövidebb, de onnan ötesztendős koromban a fővárosba kerültem, s a nyári szünidőt hol Baján, hol Komáromban, hol Nyitra megyében töltöttem, rokonoknál. Huszonnégy év telt el azután, hogy elég nagy kerülővel Somogy megyébe eljutottam.

Hadd kezdjem az elején. Zeneakadémiai éveimben nagy lelkesedéssel adtuk kézről kézre az első népdalkiadvány, a Bartók és Kodály közölte 150 erdélyi dallam zöld-fehér kefelevonatait. Ebben az időben került kezembe Vikár Béla somogyi gyűjtése, mely a század elején a Magyar Népköltési Gyűjtemény sorozatában, Kereszty István elég kezdetleges lejegyzésben látott napvilágot. Ebből akkor két népdalt férfikarra fel is dolgoztam, egyszerű letétben, 1928 körül lehetett.

Római ösztöndíjas éveim, külföldi útjaim művészi élményei és benyomásai olyan súllyal nehezedtek rám, hogy az eddig csak kótából ismert magyar népdalanyag elhalványodott emlékeimben. Aztán egyszer egy földközi-tengeri hajóúton egy spanyol kisvárosban először hallottam »flamenco« éneket. A város végén, céllövöldék, körhinták, mutatványos sátrak szomszédságában, egy kis bódéban, matrózok, sálakba-kendőkbe burkolózott parasztok és munkások között sűrű dohányfüstben ültünk türelemmel, várva, míg elkezdődik az előadás. Néhány kevésbé érdekes tánc és énekszám után kijön egy 8—10 éves fiú — ma is élénken emlékszem rá — és gitárkísérettel énekelni kezd, furcsa, szorított, éles, de tiszta torokhangon. Sok érzéssel kanyargatja a hajlításokat, egészen belevörösö- dik. Minden sor után, a gitár közjátékában lelkes »olé, olé« kiáltások vegyülnek, a végén hatalmas taps. Sok spanyol és spanyolos zenét ismertem eddig, Albeniz, Granados, Falla műveit, Bizet, Debussy, Ravel darabjait, de itt találtam rá azokra a gyökerekre, ahonnan minden műzene kihajtott. Ott és akkor gondoltam arra, hogy a mi népdalaink bármily pontos lejegyzése sem pótolhatja az élő előadás hitelességét. Utamról hazajövet kellemes meglepetés várt: megkaptam a Ferenc József művészeti díjat.

4