Dr. Aradi Péter: A Dráva-vidék védelmének szervezése 1848 nyarán - Somogyi Almanach 16-17. (Kaposvár, 1972)

I. Őrvonal létesítése a Dráva-vidéken 1848 júniusában és júliusának első felében

mindössze 32 személy (28 a szigeti és 4 a felsőlendvai járásban) tartozott a legszegényebb néposztályhoz. Ez a szám a három közigazgatási egység 1959 nemzetőréhez viszonyítva elenyészően csekély, még 2",o-ot sem jelent. Ebből megállapítható, hogy a vagyontalan rétegek tagjai lelkesedtek - érthetően - a legkevésbé a nemzetőri szolgálat iránt. Néhányan túlhaladták már a megszabott korhatárt: a szigetvári járásban négyen voltak ötven éven felül, a felsőlendvaiban pedig három ötvenkét éves ember volt az önkéntesek között. A nemzetőrség mozgósítása A nemzetőrség mobilizációja jelentős ellenállást váltott ki az ország lakossága körében, amely a helyi őrszolgálattal már megbarátkozott ugyan, de kellemetlenül érintette, hogy a munkaképes férfiak jelentős részének nyáron, a mezőgazdasági munkák idején kellett lakóhelyét elhagynia.

1

" Emellett sokszor éltes, törődött családapát soroztak be, mert birtoka vagy jövedelme a szükséges vagyoni cenzust elérte, és felnőtt fia sem volt, aki helyettesítette, vagy helyettesíthette volna. Más családoknál erejük teljében levő fiúk maradhattak otthon, mert egyiknek sem volt féltelek birtoka, vagy évi 100 forint jövedelme. Ezért Pécsett azt javasolták, hogy ne alkalmazzanak a nemzetőrség körében vagyoni cenzust, hanem legyen nemzetőr minden, 18-50 éves magyar, mégpedig három osztályba sorolva: az I. osztályba a 18-30 évesek, a II. osztályba a 31-40 évesek, a III. osztályba a 41-50 évesek tartozzanak; a mobilis nemzetőrség csak az első és a második osztályba soroltak közül kerüljön ki, a harmadik osztályba tartozók pedig csak helyi, rendfenntartó szolgálatot teljesítsenek.

1-12 Az a körülmény is zavart okozott a nemzetőrség kimozdításakor, hogy számos helységben olyan személyeket mobilizáltak volna, akik a kiindítás elrendelése előtt, mint klavilifikáció nélküliek nem is voltak nemzetőrök. Ezért fordultak béresek, zsellérek a miniszterelnökhöz, a belügyminiszterhez, a honvédelmi miniszterhez vagy az Országos Nemzetőrség Haditanácshoz kérelmükkel, hogy mentesítse őket a számukra sérelmes nemzetőri szolgál attól.

U5 A sérelmek orvoslására a miniszterelnök június 30-án rendeletet adott ki, hogy a zselléreket azonnal engedjék haza, és a törvényesen összeírt nemzetőrséget, továbbá az önkéntesen ajánlkozókat indítsák ki;

134 az önkéntesek között a szükséges kvalifikációval nem rendelkezők is maradhattak. Baranya megyében úgy oldották meg a kérdést, hogy ,,a vagyontalanabb kisházasokat" munkaidőben nem mozdították ki lakhelyükről, mert őket a munkában mások nem helyettesíthették, viszont ,,a telkes polgárokat" mobilizálták, mert azok termését „honmaradó polgártársaik" betakaríthatták. I3

° Mindezek ellenére a kimozdítás körül sok bonyodalom keletkezett. Zala megyében például több falu parasztjai alkalmat találtak a földesurak elleni megmozdulásra. 1!ti Letenyének és környékének lakói június 26-án kijelentették, hogy addig nem fognak a nemzeti őrseregbe állani és a Dráva mellé vonulni, míg „a szabályozott helyságbeliek" korábbi földjeiket vissza nem kapják. A pusztaszentlászlóiak, a pusztacdericsick és a pusztamagyaródiak június 23-án azzal izgattak a kiindulás ellen Alsó- és Felsőtárnok, Hahót, Alsó- és Felsőrajk és Lctenye községben, hogy a kiindulás „nem a király, hanem az urak akaratja, és a vizekhez

1

'' azért vonatnak, hogy részletesen az urak által beléöldöstessenek".

m A kapornaki járás főszolgabírájának, Sümcghy Ferencnek a szepetneki, a sor-