Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

A Tanácsköztársaság bukásának következményei

nek a hazafias, nemzeti, keresztény ügybuzgó és lelkes munkára. ... A mi sebeinket csak az idő fogja meggyógyítani."

32 A „gyógyító idő" helyett azonban a szervezett felelősségrevonás, a fegyelmi vizsgálatok és megtorlások ideje jött el. Gönczi tanfelügyelő 1919. október 10-én kelt jelentésében még általánosságban jellemzi a történteket; igyekszik menteni a tanítóságot: „semmiféle más közalkalmazottra nem nehezedett a tanácskormány úgy, mint a tanítókra". Jelentésében csak néhány folyamatban levő fegyelmi vizsgálatról tett említést.'

33 Egy november 17-i belső feljegyzés szerint csupán 8 megindított és 3 előkészületben levő fegyelmiről tud, de ugyanitt szerepel a 4 kivégzett és a 16 kaposvári fogházat járt vagy még letartóztatásban levő tanító, tanár neve is.

3

'

1 Miközben a megyei kormánybiztos „valamennyi iskolafenntartóhoz" intézett körlevelében az önkényes felelősségrevonások, javadalom-visszatartások, elbocsátások törvényellenes voltát bizonyítva, „ezen cselekmények beszüntetését" kérte;

3

'' a közigazgatási szerveket a tanítók fegyelmi ügyeire vonatkozóan soron kívüli, azonnali intézkedésekre sürgette.

30 Novemberben a művelődési megbízottak tevékenységének kivizsgálására és a tanfelügyelői hivatal személyzetének igazolására felszólító rendeletével a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium is bekapcsolódott a megyében folyó vizsgálatokba.

37 Az illetékes egyházi hatóságok hosszadalmas eljárásai miatt elhúzódó és nehezen áttekinthető fegyelmi ügyek meggyorsítására a minisztérium 1919 utolsó napjaiban rendeletet adott ki „a proletárdiktatúra idején . . . elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban". A rendelet az elévülési határidőre hivatkozva sürgette a bűnvádi eljárások megindítását, és kérte „a konkrét bűncselekményt el nem követettek, de magatartásuk miatt közveszélyesek" névsorát, hogy „esetleges internáltatásukról gondoskodni lehessen".

38 A tanfelügyelőség és a közigazgatási bizottság nyilvántartásaiban közben egyre gyarapodott a fegyelmi ügyekre utaló bejegyzések száma. A tanfelügyelő csak 1920 végén kísérelte meg áttekinteni a megye tanítóságának helyzetét. A közigazgatási bizottság elé terjesztett jelentésében mentegetőzik, hogy 15 hónap múltán sem tud teljes képet adni az elhúzódó, lezáratlan ügyek miatt. „Mindazonáltal szükségét éreztem annak, - folytatta -, ... hogy legalább tájékoztató előterjesztést tegyek ... a testület magatartásáról, s hogy ... a nagyközönséget megnyugtassam a tanítóság jövőben bizton várható hazafias működéséről ; másrészt a tanítóság mai társadalmi s hivatali félszeg helyzetének tűrhetőbbé tételéhez kívánok hozzájárulni a lidércnyomásként rájuk nehezedő vádak, nehcztclésck lehető eloszlatásával". E jelentés szerint a megye 892 pedagógusából 188 menekült, ill. újonnan érkezett eleve mentesül a vádak alól. A 704-ből „gyanúsított" 26, „fegyelmi alá vont" 58, összesen 84 tanító, ill. a tanár, az érintett pedagógusok 11,9%-á. A lezárt ügyekben 1920 végéig 21 fegyelmi határozat született: 7 dorgálás, 1 áthelyezés, 5 állásvesztés, 4 tanítói pályáról való eltávolítás, 4-en „önként lemondtak". „Nem fogadható el tehát az a vád, - fejeződik be a jelentés, - hogy a tanítók mind kommunisták voltak. Egy azonban bizonyos: ... a tanítóság ezen vallást, erkölcsöt, hazát, hazafiságot megtagadó, nemzetölő politikai társadalmi rendszerrel szemben mint testület nem állotta meg a helyét".

30 A lezáratlan fegyelmi ügyek minden felsőbb sürgetés dacára™ áthúzódtak a következő évekre, a már korábban megindítottakhoz újabbak csatlakoztak. Egy