Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

A Tanácsköztársaság bukásának következményei

jelentések áradata - a megyei, járási, polgári és katonai szervekhez egyaránt a Tanácsköztársaság idején szerepet vállalt tanítók, tanárok ellen is. A feljelentők - jegyzők, papok, földbirtokosok - a néphangulatra hivatkozva, de igen gyakran személyes bosszútól fűtve követelték az azonnali eljárás megindítását.

9 A lakosság egy része - részben vallási, részben korábbi keletű, háborús nézeteltérésekből eredő sérelmektől vezettetve - valóban sok helyen támogatta ezeket az ügyesen irányított akciókat, és hitközségi gyűléseken igazolta, erősítette meg a tanító ellen felhozott vádakat. Több községben tettlegesen is bántalmazták a tanítókat.

10 Előfordult azonban, hogy a feljelentés következményeitől megrettenve, a későbbiek során visszavonták a vádakat, kérték a tanító felmentését, mint pl. Ursprung Géza simonfai tanító esetében.

11 Arra is volt példa, hogy a falu lakossága kiállt tanítója mellett. Erdőcsokonyán az iskolaszék a helyi plébánossal és földbirtokossal szemben megerősítette állásában a korábban ideiglenesen alkalmazott Bódi Lajost, aki gróf Széchényi Géza feljelentése szerint ,,a bolsevista eszmék híveként viselkedett", és a gróf kastélyát „iskolai célokra kommunizáltatni akarta". A decemberig elhúzódott vitában a veszprémi püspök is az ellentétek elsimítására törekedett: „tán nem okos épp a mai időkben a parasztsággal ellenségeskedést kezdeni".

12 Az augusztus 14-16-i kaposvári letartóztatások során öt pedagógus - köztük Hudra László és Vajthó Jenő - került a kaposvári törvényszék fogházába.

1,5 „A kommunista uralmakban résztvett tanerők" ellen augusztus derekán indult meg a szervezett vizsgálatok és eljárások sorozata. Somogy vármegye kormánybiztosa, Svastics Pál augusztus 17-én kelt 2599/1919. sz. utasításában rendelte el, hogy a járási főszolgabírók tegyenek sürgősen részletes jelentést mindazon nevelőkről, akik „a kommunista elvek terjesztésében önként részt vettek, s ennek kapcsán osztály, vallásfelekezet vagy a magyar nemzet és annak jelvényei ellen izgatást és sértést követtek cl, másokkal szemben a bolsevista eszmék érdekében terrort fejtettek ki, . . . felsorolva, az illető milyen irányban s mit követett el, ami vétség vagy bűnszámba mehet".

14 Az utasítás eligazításul részletesen felsorolta, mit kell „vétségnek tekinteni".

15 Az utasítás végrehajtásának támogatására Gönczi tanfelügyelő körlevélben hívta fel az állami és községi elemi iskolák gondnokságainak és iskolaszékeinek figyelmét. A körlevél az utasításnál részletesebben ismertette a felróható vétségeket; nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a „jelentés terjeszkedjék ki bőven az illető tevékenységére, és az esetleg tartott beszédeinek fontosabb kitételeit is sorolja fel".

16 A kaposvári járási főszolgabírónak az utasítás végrehajtására vonatkozó feljegyzése községenként részletesen felsorolta „a tanítókkal kapcsolatos információkra felkérhető személyeket". A listán a járás birtokosai: Somssich László, Nádassy Ida és István, Hoyos Miksa, Hegyessy, Márffy Béla, uradalmi intézők, jegyzők és plébánosok nevei sorakoznak.

17 A csurgói főszolgabíró jelentése a csendőr őrsparancsnokságok nyomozati jelentése és a jegyzőknek az iskolaszéki elnökök adataira támaszkodó felterjesztése alapján készült.

18 A jelentés 38 név szerint említett tanító és tanár közül mindössze 10 esetében nem tesz rosszalló vagy elmarasztaló megjegyzést; az adatokat szolgáltatók a tanítókat a „tanácskormány exponenseinek" tekintették. A jelentés szerint közülük sokat elűztek vagy letartóztattak és Csurgóra hurcoltak, mint pl. Rádai Antal őrtilosi, Kovács József somogycsicsói vagy Hajós Gyula sandi tanítót. Szabó Lipót csurgói izraelita tanító, aki „a művelődési osztály el-