Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

Somogy művelődésügye a Tanácsköztársaság idején - Iskola és oktatás. A pedagógusok helyzete, szerepe - A tanítók helyzete, szerepe

A Megyei Munkástanács Intézőbizottságának 1582/1919. sz. rendelete az iskolák építésének, karbantartásának ügyében erre a kérdésre is kitért: „. . . . a tanítói lakás kitatarozása még a nyár folyamán... foganatosítandó."

152 Végrehajtására azonban csak néhány községben került - kerülhetett - sor. A tanítók társadalmi helyzetét, hovatartozását származásuk, gazdasági helyzetük, életkörülményeik alapvetően meghatározták. A falusi tanítóság zöme - s köztük elsősorban a felekezeti tanító - perifériális helyet foglalt el, nemcsak a magyar értelmiség rétegeződését tekintve, de a falu hierarchiájában Ís.

lü3 Helyzetüket kétségtelenül nehezítette, hogy a világháború idején az itthonmaradottakra sok kellemetlen feladat hárult, mint pl. a terménybegyűjtésben, gabona-rekvirálásban való részvétel vagy a hadikölcsönök jegyeztetése. A frontról vagy fogságból hazatérők közül sokan fáradtan, fásultan, többségük azonban őszinte tenniakarással, jónéhányan az új eszméktől „megfertőzve" kerültek vissza falujukba, iskolájukba. Körülményeik jelentős hányadukat a forradalmak hívévé, szövetségesévé, majd aktív közreműködőjévé tették.

154 A falu és a tanító viszonyát általában híven tükrözik azok a megnyilatkozások, felterjesztések, amelyeket a községi munkástanácsok, művelődési osztályok a tanító „megerősítése", „állásában való meghagyása" érdekében, vagy a vezető tanító kijelölése ügyében juttattak el a megyei művelődési osztályhoz.

155 Érkeztek természetesen panaszok is feladatukra méltatlan, a nép bizalmát elveszített tanítókra, mint pl. a szabási szülők feljelentése a „gyermekeiket durván bántalmazó" tanító ellen, akinek fegyelmi úton való eltávolítását a községi művelődési intézőbizottság és a munkástanács is kérte.

150 Az a gyors emelkedés, amely a Tanácsköztársaság intézkedéseinek nyomában a tanító társadalmi rangját, művelődési és közéleti szerepét illetően bekövetkezett, természetesen nem ment zökkenők, ellentmondások nélkül. Ezeknek forrása részben az öröklött, megrögzött szemlélet volt, amely a tanítóban továbbra is „a nemzet napszámosát" szerette volna látni;

157 részben az újonnan feltámadó, sokszor a háttérből ügyesen irányított ellenszenv és irigység, amely nem ,egy esetben pl. a tanítók anyagi körülményeinek megjavítását szolgáló rendelkezések kapcsán mutatkozott meg.

158 Ezeket a motívumokat - „a nép haragját" - a Tanácsköztársaság bukása után sértett iskolaszéki elnökök és a falu más hatalmasságai eredményesen használták fel a tanítók ellen indított hajszák, fegyelmi eljárások során.

lo9 A helyi munkástanácsok említett túlzásait esetenként a járási politikai (később közigazgatási) megbízottaknál is megfigyelhetjük; egyesek pl. adminisztratív eszközökkel igyekeztek gyorsítani a tanítók „bekapcsolódását" az agitációs munkába, propaganda-előadásokba.

160 Egy ízben a helyi sajtóban is megjelent egy, a tanítósággal szemben elfogult, egyedi esetből veszélyes általánosításokra jutó, riasztó hangú cikk, ami azonban egyetlen ilyen jellegű, ellenséges beállítottságú megnyilatkozás maradt.

161 A megyei és helyi vezetők magatartását általában mindvégig a józan tárgyilagosság, a tanítóban segítőtársat kereső és látó jószándék jellemezte, amely Latinca Sándornak egyik - a hedrehelyi tanító panaszaira az illetékes községi munkástanácshoz írott - levelében így nyert megfogalmazást: „. . . . tekintettel arra, hogy a tanító fontos kulturális missiót teljesít, ne vádolják őt és békés megegyezésben éljenek vele."

162