Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

Somogy művelődésügye a Tanácsköztársaság idején - Iskola és oktatás. A pedagógusok helyzete, szerepe - A tanítók helyzete, szerepe

a Tanácsköztársaság adta lehetőségekkel : gyors ütemben igyekezett megteremteni az iskolareform elindításának feltételeit. A perspektíva kezdettől a nyolcosztályos, egységes, kötelező népiskola volt. Ezt vázolta fel a Somogyi Vörös Újság májusban megjelent ,,A közoktatás tavasza" c. cikkében;

13

'' és erről adott hírt a Somogyi Munkás július 30-án „Az iskolák reformja" c. riportjában. Maller Dezső csurgói gimnáziumi tanár, a balatonberényi tanítóátképző tanfolyam egyik vezetője, a lap munkatársának adott nyilatkozatában még bizakodással beszélt arról, hogy „szeptemberben megnyílik a nyolcosztályos elemi és reformiskola első osztálya", és hogy ez az iskola „gyakorlati irányú lesz".

13

'' A tanítók helyzete, szerepe A Tanácsköztársaság meghirdette művelődési program szintézise volt a forradalmakat megelőző időszak sokféle reformtörekvéseinek. A „nemzet napszámosának" ösztönös - hol meghunyászkodó, hol tehetetlenül dacoló - ellenállása a haladó, forradalmasodé tanítómozgalom útmutatásai nyomán aktív, cselekvő erővé vált 1918-19-ben. A szocialista művelődési forradalom közkatonája, a március 21. után elért eredmények letéteményese és megvalósítója a magyar tanító volt. Sokan közülük háború és hadifogság után, többségük súlyos anyagi gondok között élt; s ha nem is értették, de érezték - és vállalták azt, ami a néptanító osztályrészéül jutott, lelkiismeret-diktálta kötelességévé vált. Az iskolában és az iskolán kívül egyaránt a gazda felelősségével végezték a megsokszorozódott munkát, a szokott és. az új feladatokat. A művelődésügy forradalmi átalakításában betöltött szerepük indokolja, hogy helyzetükkel, tevékenységükkel részletesebben is foglalkozzunk. A tanítóság gazdasági helyzete 1919 tavaszán válságosra fordult. A háború előtt megállapított fizetések, ill. államsegélyek a pénz elértéktelenedése következtében - más fix-fizetésből élő rétegek helyzetéhez hasonlóan - a létminimumot sem biztosították. Súlyosbította a helyzetet, hogy az újonnan kibocsátott, ún. „fehér pénz" elfogadtatása vidéken gyakran nehézségekbe ütközött. A pénzromlás ellensúlyozására megállapított drágasági és háborús segélyek, valamint a családi pótlékok kiutalása többnyire késedelmesen történt.

136 A községi, felekezeti és magánkézben levő (uradalmi) iskolák tanítóiról pedig igen gyakran teljesen „megfeledkezett" az iskolafenntartó. Március utolsó és április első napjaiban több tucat ilyen értelmű panasz ügyében intézkedett a tanfelügyelőség, sőt a Direktórium is.

13

' Intézkedett a tanfelügyelőség a Forradalmi Kormányzótanács XXIV. sz. rendeletében foglaltaknak eleget tevő volt szerzetes tanítók államsegélyben, háborús segélyben és fizetési előlegben való részesítése ügyében.

138 Vajthó művelődési megbízott a szerb megszállás alá került barcsi és szigetvári járás tanítói részére is kérelmezte fizetésük folyósítását.

139 Az iskolák államosítását, majd a tanítók bérezéséről szóló rendeletek megjelenését követően átmenetileg ismét megnőtt a fizetésekkel kapcsolatos ügyek száma. Több tanítótól érkezett panasz, hogy az egyházközség az államosításra hivatkozva megtagadta járandóságainak kiszolgáltatását; a munkástanács pedig azzal utasította el kérésüket, hogy a tanító ezután az államtól kapja fizetését, a községtől semmit nem követelhet.

140 Ilyen tartalmú panasszal fordultak az igali járás tanítói is a megyei művelődési osztályhoz. Mivel a járási politikai megbízott sérelmezett rendelkezése egyrészt az előző évi jogos járandóság utólagos kifizetését is megtiltotta, másrészt nem vette figyelembe a tanítói fizetésekre vo-