Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

2. A munkaerő helyzete a szocializált gazdaságokban

23-án megkötött szerződés pontonként követte a tervezetet, a gépi aratásról szóló szakasz azonban a 16-od és 24-ed rész helyett változatlanul - és indokolatlanul - a nagyon magas hetedet irányozta elő.

200 Egy pillanatig sem lehet kétséges előttünk, hogy a nagyon kedvező Latinca-féle aratószerződés elkészítésében a már fentebb jelzett aratóhiány mellett az őszinte szociális gondoskodás is nagy súllyal szerepelt, azt azonban le kell szögeznünk, hogy a rész megállapításakor a politikai szempont mellett a gazdaságosság kérdése csak harmadrangú összetevőként jöhetett szóba. A rész mellett a tengeri föld járandóság is túlzottnak látszott, miután a szerződés pontosan nem tartalmazta, hogy az egy magyar hold föld egy kaszaerőre, vagy minden - kaszaerőként három - munkásra vonatkozik. Nem is késett sokáig az állásfoglalás e kérdésben. Május 3-án a járási felügyelő közölte, hogy a tengeriföldre vonatkozó megjegyzés csak a kaszásokra vonatkozik.

210 Ugyanakkor a gazdaságok igyekeztek más módon megterhelni az aratószerződésekben biztosított jövedelmeket. A járási felügyelő május elején kérte a Központot, hogy - miután a gazdaságok az arató- és cséplőrészt garantálják - a gabona-biztosítások terheinek egyrésze arányosan háramoljék át az aratókra.

211 A javaslatra a Központ sem ekkor, sem később nem reagált, ez a próbálkozás úgy látszik - nem vezetett eredményre. A május 6-án beígért országos rendezés sem sokat váratott magára. Május 14-én megjelent az 55. F. N. sz. rendelet, amely most már részletesen szabályozta az aratószerződéseket. A rendelet, eltérően a somogyi tervezettől, 1/8 részben határozta meg az aratók bérét. Hiányzott belőle az aratóknak a juttatott kaszálókra vonatkozó joga, ugyanekkor - szemben a Latinca-féle szerződéssel - eltörölte a gazdaságok szempontjából oly fontos, bár az aratók számára mindenkor súlyos uzsorafeltételnek számító napszámkötelezettséget is. Lényeges különbség volt továbbá, hogy míg a Latinca-féle szerződés kaszaerőnként 24 magyar holdat számított, az F. N. rendelet a kiadható gabonát 12 magyar holdban maximálta. A somogyi tervezet biztosította a munkásoknak azt a jogot, hogy elemi csapások esetén az 1/7 rész helyett a holdankénti 100 kg szemet választhassák, a rendelet azonban - nyilván közellátási meggondolásoktól vezettetve - a szem helyett 140 K bér fizetését irányozta elő. A sok szempontból előnytelenebb országos rendezés nyilván rontotta volna a Latinca-féle tervezet által keltett pozitív hangulatot, és éppen ezért nem is késett a megyei szervek állásfoglalása. Május 26-án a következő körtáviratot küldték el a járási felügyelőknek: „Csakis a Somogy megyei Direktórium által kiadott aratási szerződés érvényes."

212 A további szerződtetések járásunkban - és egész Somogyban - a későbbiekben is az áprilisi tervezet alapján történtek, de a gazdaságvezetők, majdnem minden esetben, igyekeztek az üzemek javára kisebb-nagyobb változtatásokat eszközölni. A németsürüi aratók pl. azt panaszolták, hogy a gazdaság az ő részüket nem akarja behordatni, pedig a Latinca-féle tervezet 3. pontja szerint a. részbehordásnak meg kell előzni a többi, gabona behordását.

213 A járási felügyelőnek kellett közbelépnie, és a kirobbanó elégedetlenség veszélyeire hivatkozva kötelezni Hencz Ferenc intézőt a részhordás azonnali megkezdésére. Helyenként megpróbálták csökkenteni a kiadható kukoricaföld mennyiséget is. A július 6án (!) megkötött Bári-pusztai aratószerződés szerint csak az az arató kaphat földet, aki - a lakóhelyi munkástanács igazolása szerint - a tavaszi földosztások idején nem részesült juttatásban.

214