Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

Bevezetés

zctt jelentésében a tenyészanyagot illetően megkülönböztetett közhasználatú és magánhasználatú apaállat-állományt. E szempont átvételével az alábbi kimutatás elkészítésérc nyílt lehetőségünk:' Apaállat Anyaállat ,saját üzem- saját apaálattal saját apaálattal közhasználatú ben használt nem bírók tulaj- bírók tulajdonában donában 1914. Szarvasmarha Ló Sertés Juh 704 206 804 32 705 123 1 194 4 640 56 707 30 395 50 469 9 432 15 855 3 571 24 268 100 441 1918. Szarvasmarha Ló Sertés Juh 627 154 897 142 634 134 1 121 3 938 51 707 26 115 51 365 9 721 13 283 4 132 18 852 80 469 A fentiek szerint - jól tudjuk - az üzemek nagyságszerinti elkülönítésére aligha nyílik mód. A saját apaállattal rendelkező üzemek magukbafoglalják a középparaszti gazdaságok egyrészét éppúgy, mint a nagybirtokokat. Az anyaállatok számszerű megoszlása viszont azt mutatja, hogy a középparaszti gazdaságok zöme is - egyébként érthetően - a saját apaállattal nem bíró üzemek közé nyert besorolást. Eszerint tehát - durván számolva - a táblázatból nagyjából a 20 hold alatti és feletti gazdaságok jellemző adatai kerülnek szembesítésre. Ügy tűnik tehát, hogy a lóállomány alakulását nem tekintve a saját apaállattal rendelkező gazdaságok korábbi állományuk arányát tekintve valamivel nagyobb veszteséget szenvedtek. Korántsem akarván kisebbíteni a kis- és törpebirtokosokat ért károkat, mégis le kell ezt szögeznünk, miután végeredményben ez a tény döntően meghatározta a szocializált üzemek majdani állattartását is. Mindezek után természetcsen azt is látnunk kell, hogy az 1918-as évre vonatkozó fenti számsorok mindegyike februári adatokat tartalmazott, a kétségkívül súlyos helyzetet az utolsó háborús év tavaszától meginduló rekvirálások még tovább súlyosbították. Az 1918. május 6-i alispáni évnegyedes jelentés szerint április folyamán a megyéből 3110 db élőmarhát szállítottak el, és - mint Kacskovics alispán megjegyezte - ,,az átvételre felhajtott szarvasmarhák 70 %-a tehén volt."

8 Alig csillapodott le a marharekvirálás keltette izgalom, június és július folyamán megindultak a sertésszállítások is, és a közellátási kormányzat az utolsóig elvitte a megyére kivetett 2500 darabos kontingenst.

9 A kényszerintézkedések mellett nem szűnt meg az önkéntes állatleadásra buzdító propaganda sem. Az újabb rekvirálás rémével történő zsarolás mellett

10, nem hiányzott a tenyésztési meggondolások hangsúlyozása sem. A 62. 201-III. (3) 1918. F. M. sz. körlevél felszólította a Vármegyei Gazdasági Egyesületeket, hogy a rekvirálást, mint előnyös selejtezési lehetőséget népszerűsítsék a gazdák körében.

11 Ez utóbbi meggondolás - amint azt a későbbiekben is látni fogjuk - kétségkívül sok realitással bírt. A közép- és nagyüzemek - a selejtezésnek érthető