Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)
3. Növénytermesztés
sősorban évelő pillangósokat - takar, amelyek elvetésérc nem az alapul vett gazdasági évben, hanem az azt közvetlenül megelőző évben történt. Ha tehát az itt kimutatott területek jelentős hányadát a vetett takarmányokhoz soroljuk, akkor az ezen növényféleségeknek 1919-re bekövetkező csökkenése mindenképpen számottevőbb. A vetett szálastakarmányok, takarmánygabonák csökkenésének okát a tavaszi munkák hiányos ellátásában véljük felfedezni, hiszen az összesítés elkészültének idejére vetetlenül maradt 24,2 %-nyi szántóföld hasznosítása semmiképpen sem növelhette volna a kenyérgabonák arányát. E rövid kitérő után vizsgáljuk most tovább az egész járás vetésarányait mutató összesítés adatait! Április második felében - úgy látszik - lezárultak az átszervezéssel kapcsolatos bizonytalanságok és a tavaszi munkák lendületesebben folytak. A munkák során a gazdaságoknak kétség kívül nagyon sok nehézséggel kellett megküzdeni. A Nagytoldi-pusztai intéző már hivatkozott jelentése - bár nem teljesen tipikus helyzetet tükrözött - sok vonatkozásban azonban az abban érintett problémák közösek voltak. A számszerűen lecsökkent, elég gyengén teleltetett állatállomány alig-alig tudta fedezni az igacrőszükségletet. Tudta ezt a Megyei Központ is, éppen ezért április végén és május elején a nagyon szűkös lehetőségek mellett is 17 pár lovat és 13 pár ökröt irányított a járásba. 244 Az egyre növekvő üzemanyaghiány ugyanekkor a szántógépek működését is egyre inkább megnehezítette. A kedvezőtlen, esős időjárással tetézve, nyilván mindezek a munkák további késleltetése irányába hatottak. Hogy mennyire megyei gond volt ez, bizonyítja Latinca május 20-án kelt körlevele, amelyben a tavaszi munkálatok befejezését sürgette.45 Mind e nehézségek ellenére is - amint látjuk - szinte minden növényféleség vetésterülete nőtt. Örvendetesen gyarapodott a takarmányvetések aránya, és emelkedett az ipari növények részesedése is. Az ipari növények vetésterületének gyarapítására közismerten különösen nagy gondot fordított a kormányzat. A rendeletek egész sorával igyekeztek biztosítani azt, hogy a vetésterület az előző évekhez képest ne csökkenjen, hanem, ha lehet, nőjjön. 241 ' A Kaposvári Cukorgyár közelsége különösen fontossá tette a cukorrépa termelést. A járás hagyományaira, a szocializált gazdálkodás előnyeire és valutáris okokra hivatkozva; a megyei Központ meg is kereste egy levélben - április 17-én - a megyei járási felügyelőt és kérte a cukorrépatermelés fokozására. A levélhez mellékelt kimutatás szerint a korábbi 570 k. holdas terület helyett mindössze 102 k. hold földbe került cukorrépa mag. 2 '" Különösen kirívó volt, hogy az iparvasúttal is rendelkező göllei gazdaság egyáltalán nem vetett cukorrépát. 248 A sorozatos sürgetések végül is valamelyes eredményhez vezettek, bár az 1918-as részesedésnek alig több, mint 50 %-át érték el. A cukorrépa mellett természetesen nem hanyagolták el a többi ipari növényt sem. A felhívások egész sorában sürgették a len-, a kender-, a napraforgó-, a dohány- és a cikóriatermelés bővítését. Úgy tűnik, a gazdaságok igyekeztek is az igényeknek eleget tenni, de a munkaerő és a vetőmaghiány nagy akadályt jelentett. A május folyamán igényelt közel 5 q-nyi napraforgómag szükségletből - dacára a kérdést rendező 44. F. N. sz. rendeletnek - semennyit, a kért kendervetőmagnak pedig csak töredék hányadát tudták biztosítani. 249 A június 18-án kelt összesítő jelentés szerint végül is ipari növényt összesen 16 gazdaságban vetettek: 39 k. hold kendert, 6 k. hold dohányt, 146 k. hold má-
