Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

2. A munkaerő helyzete a szocializált gazdaságokban

súlyosabb panaszra nem bukkantunk, az elégedetlenség jelei náluk is tapasztalhatók voltak. Már május 25-én azt jelentette a kisgyaláni főintéző, hogy a készpénzfizetés használhatatlansága és az ellátásban mutatkozó nehézségek miatt a hónapszámosok bejelentették június i-től a kilépésüket.

201 Valahogy azonban mégis sikerülhetett megegyezésre jutni, mert a kilépésekre nem került sor. Igazán komollyá csak júliustól vált a helyzet. A július elején esedékes bérfizetések alkalmával a>gazdaságok egy részében a munkások megtagadták a pénzbérek felvételét, sőt az öszödi gazdaságban a munkát is beszüntették.

202 A munkabeszüntetésnek csak a járási felügyelő azonnali kiszállása és helyszíni intézkedése vetett véget. Az egyre inkább megromló hangulat nyilván felkeltette a szervezkedő ellenforradalom érdeklődését is. A németsürüi kertészt július közepén közigazgatási úton kellett eltávolítani, miután a mezőkövesdiek között a munka megtagadása érdekében folytatott agitációt.

203 A szervezkedő ellenforradalommal kialakuló egyéb kapcsolatot ugyan nem találtunk, az is kétségtelen, hogy éppen a summások között ilyen próbálkozások aligha vezettek volna eredményre, de tény, hogy az ismert okok miatt kialakult nehézségek az ő lendületüket is csökkentették, és mintegy passzív tömeggé változtatták őket. A mezőgazdasági üzemek egyik fő próbatétele köztudottan az aratás és a cséplés eredményes és gyors lefolytatása volt. Ennek következtében az aratók bérviszonyainak rendezése éppen úgy kívánatos volt, mint a cselédségé, vagy a summásoké. Mint ismeretes az aratók munkája nemcsak a gabonák betakarítása szempontjából volt jelentős, hanem a szerződésekben kikötött kötelező napszámok is lényegesek voltak az üzemek szempontjából. Az a tény, hogy járásunkban 1228 arató dolgozott, a rendkívüli munkaerőhiánnyal küzdő üzemeknek több mint . 18 000 napszámot jelentett.

204 Sajátos módon a tavasz folyamán rendkívül lassan folytak a szerződtetések. A gazdaságok sorra jelentették be, hogy a hagyományosan náluk dolgozók rendre visszautasítják a felkínált szerződéseket.

200 Májustól azonban, az alább még szóbakerülő aratószerződés nyilvánosságra hozatala után ez a helyzet egyszeriben megváltozott: kapós lett az aratás. A kisbárapátiak és a felsőmocsoládiak közti vitát, hogy a Bári-pusztai aratást kik kapják, végül is Latinca döntötte el. Ennek alapján a felsőmocsoládiak kapták a munkát, mivel ők ,,a földosztásnál kevés támogatásban részesültek, míg a kisbárapátiak földigénye teljesen kielégítve lett."

200 Dani Sándor andocsi munkástanácsi elnök Farkashoz írt panaszos levelében a hirtelen megindult szerződésekről így írt: „Mármost az aratószerződés kihirdetése után a gazdáknál szóbelileg elszegődött aratók a gazdáknak visszamondanak és jelentkeznek a németsürüi gazdaságban való aratásra."

20

' Az aratószerződések és a bérek kérdésének rendezését illetően Somogy megelőzte a kormányhatóságokat. A már többször is hivatkozott 40. F. N. sz. rendelet az aratórész megállapítását kivette a helyi hatóságok ügyköréből, kilátásba helyezve a későbbi országos rendezést. Mint közismert, Somogyban Latinca kezdeményezésére ezt jóval megelőzve április közepén közzétették a megyei érvényű aratószerződést. A tervezet leglényegesebb pontja a részesedés megállapítása volt: a korábbi io-11-ed rész helyett a 7-edet tették kötelezővé.

208 Az első aratószerződések kisebb-nagyobb változtatással ezt is vették alapul. A változtatások nyilván a munkaerőkínálat alakulásával függtek össze, de alapvetően nem érintették a mintaszerződés struktúráját. Így pl. a Felsőmocsoládon április