Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

2. A munkaerő helyzete a szocializált gazdaságokban

a többi 391 fő pedig az igali járás nagyüzemeiben nyert elhelyezést. Ügy látszott, hogy e mennyiséggel a járás szükséglete biztosítva van, éppen ezért május 19-én a járási felügyelő a további transzportokat máshova is kérte irányítani.

189 Az éves alkalmazottak helyzetének előbb vázolt alakulása azonban csakhamar sürgette a további szerződtetéseket. Június elejétől kezdődően sorra érkeztek a főintézőségcktől a sürgető levelek, amelyek egyike-másika szinte kétségbeesetten kérte a szerződéses munkások számának növelését.'"" Végül is július közepére a szegődményesek száma megduplázódott, egy július 20-án készült felvétel szerint a járás gazdaságaiban 856 szerződéses munkás dolgozott.

191 A felfogadott szegődményesek kis töredéke volt csak az a rész, amelyet valamilyen speciális munkára alkalmaztak. így pl. a felsőmocsoládi főintézőség területén 15 dohánykertészt dolgozott, a göllei főintézőségben pedig 30 főt a mezei csatorna-rendszer rendbentartására és bővítésére fogadtak fel.

192 Zömüket - a gazdaság érdekei is így kívánták - „bármilyen munkára" alkalmazták.

19,1 Amennyire a megkötött szerződésekből megállapítható, a sommásfogadás rendszere - tartalmilag - lényeges változást mutat. Bár az uradalom képviselője most is a bandagazdával - aki most a bizalmi nevet viselte - tárgyalt, és a megkötött szerződést a helyileg illetékes közigazgatási • hatósággal láttamoztatni kellett, de ez a hatóság most a munkástanács volt, és mint ilyen maradéktalanul a szerződők érdekeit képviselte. Nyilván ezzel függött össze, hogy a Megyei Központ által július 3-án kiadott mintaszerződést általában nem tartották meg, hanem - összefüggésben a munkáshiánnyal is - a szerződtetések minden esetben kedvezőbb feltételeket teremtettek.

1

'

94 Miután az 1919-es évre érvényes szerződéseket, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, a megelőző télen kötötték, elkerülhetetlennek látszott a szegődményes bérek rendezése. A kérdéssel foglalkozó, már hivatkozott 40. F. N. sz. rendelet a szerződések kérdését nem részletezte, csak a közellátás érdekeitől indíttatva, a gabonajárandóság mértékéről intézkedett, a típusszerződés kidolgozását azonban a Megyei Munkástanácsra bízta. A kérdés azonban sajátos módon elkerülte a munkástanács figyelmét is, így aztán a rendezésre csak a július 3-án kiadott tervezettel került sor.

19,J> Eszerint a munkások havibérét a jövőben a következőképpen tervezték: 1. készpénz: I. o. egészséges férfimunkás 500 K II. o. félkezes munkás 300 K III. o. félkezes munkás 14 éves korig 220 K 2. élelem: I. o. egészkezes férfimunkás 40 kg liszt és 4 kg szalonna. II. o. félkezes munkás 30 kg liszt és 3 kg szalonna. Ezenfelül havonta és fejenként járt még 5 kg hüvelyes termés, 12 kg hagyma, 3 kg hús, 0,5 kg zsír, 1,5 kg só, 1,25 liter ecet és a főzéshez elegendő paprika és hagyma. A járandóságokban szereplő liszt 2,'3-át kenyérlisztben, 1/3-át főzőlisztben kellett kiadni. Aratás idején a betakarításban résztvevő munkások a készpénzfizetés helyett 3, illetve 2 q búzát kaptak, amelyet az alkalmazó gazdaság tartozott a kivánt helyre szállítani.