Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

1. A termelőszövetkezetek létrejötte és szervezeti kiépülése

akiknek a földreform - törvény szerint járó földből 3, 4, 5, 6, 8 vagy akár az egész 10 hold a szövetkezeti birtokban fekszik és közösen műveltetik. Ha egy hold föld értéke 2000 K-ban van megállapítva, akkor az illetőnek 6, 8, 10 stb. ezer korona alaptőkéje van a szövetkezetnél; azok, akik a szövetkezet fizetett alkalmazottai, mind a 10 hold földjüket bennhagyják a szövetkezeti birtokban, míg mások 2, 3, 4 vagy 5 holdat maguk művelnek meg, többit pedig a szövetkezettel közösen. Akinek tehát öt holdja van saját házi művelés alatt és öt a szövetkezetben, annak ezen öt hold földje 10 ezer K részvénytőkét képvisel. Ezenfelül azonban lehet a tagnak még 2, 4, 6 vagy 8 száz, akár ezer K részjegyzése az üzemi tőkéből, amely után elsőbbségi kamatot élvez, míg a földből álló részvénytőkéje után osztalékot élvez.A részjegyzések útján összegyűjtött üzemi tőke szolgáltatta volna az induláshoz elengedhetetlenül szükséges első beruházásokhoz a forgóeszközöket. A szükséges munkaerő biztosítására a következőket javasolta: ,, . . . sokan lesznek olyanok, akik egész foldjárandóságukat és egész munkaerejüket a szövetkezet rendelkezésére bocsátják, másrészt lesznek olyanok is, akik nagy családdal bírván, a náluk visszatartott 5 hold földet is jól megművelhetik és munkaerejüknek egy részét a szövetkezetnek is felajánlhatják, mint napi béresek.'"'''' A szövetkezeteknek ebben a variációjában tehát a tagok jövedelme három részből tevődött volna össze. Az első komponens a közös gazdaságokban hagyott földterület, mint részvény utáni jövedelemosztalck, a második az üzemtőke részjegyzése utáni éves kamatozás, a harmadik pedig a megállapodástól függően, napi, havi, vagy évibér, amely a végzett munka után járt volna. A szocialista nagyüzem másik változatának lényegét Gauser így foglalja össze: ,, . . . a földigényre jogosultak valamennyien bent tartják földjüket a szövetkezeti birtokban, s ezt közös erővel valamennyien megmunkálják. A közös munkával elért haszonból pedig ki-ki aszerint részesül, hogy hány munkanapot töltött el a szövetkezeti birtokon."

,u Abban az esetben, ha az egész föld az állam tulajdonába kerül, harmadik megoldásként földbérlő-szövetkezetek létrehozását javasolta. Ami az egyes változatokat illeti, Gauser az elsőt ítéli a legcélszerűbbnek. A második megoldást ugyanis falanszterszcrűnek látva, az utópista próbálkozások kudarcára való hivatkozással eleve elvetette. Mint írja: „...tanácsos előbb olyan termelési rendszerrel kísérletezni, melyik a magángazdasággal kombinálva nem veszélyezteti a termelés folytonosságát és mennyiségét; a gyakorlat és az eredmény azután önmaga fogja irányítani a termelést a helyes mederbe."'

1 A fentiekkel természetesen korántsem akarjuk a szövetkezeti gondolat fejlődését és terjedését átfogóan jellemzi, mindössze csak azt az ismert tényt szerettük volna még alaposabban igazolni, hogy a közvélemény egy része hajolt a szövetkezetek létesítésére, még akkor is, ha teljesen kialakultán c gondolatok még nem is fogalmazódtak meg. Ebben a légkörben jelent meg a megyei pártvezetés és a Munkástanács közös állásfoglalásaként az „Útmutató szociáldemokrata termelőszövetkezetek felállításáról" című bizalmas agitációs segédanyag.'

2 Mészáros Károly idézett monográfiájában''' részletesen elemezte a rövid kiadványt, így ehelyütt csak a számunkra érdekes részleteivel foglalkozunk. Mindenekelőtt az alábbi megjegyzésre, mint különösen figyelemreméltóra kell felfigyelnünk: „Külön felveendők azon igényjogosultak, akik igényeiket a szövetkezet keretén kívül óhajtják érvényesíteni. Ezek igénye lehetőleg gyorsan kielégítendő és pedig