Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján - Somogyi Almanach 12. (Kaposvár, 1969)

5. A XVIII. század második évtizedének megyei adóösszeírásai

megyét, Kaposvárt is feldúlják. A kurucok 1709-ben szorulnak ki So- mogyból.

1711-ben kezdi meg a vármegyei labanc tisztikar működését a köz- igazgatásban. Ekkor választják meg Madarász Lászlót alispánnak, és ezzel gyakorlatilag önállóvá válik Somogy megye közigazgatása. A két megye — Somogy és Zala szétválasztását jogilag csak az 1715. évi ország- gyűlés LXXXVI. t. c. rendeli el. Ez azonban nem jelentette még az állapotok megszilárdulását. A megyegyűlési jegyzőkönyvekre támaszkodva Taubert Ernő a következőket írja munkájában: »A lakosság erdők és mocsarak mélyén húzta meg magát. Egy részüket a szükség rablásra kényszeríti, s ezek a kuruc búj dósokkal megszaporodva néha valóságos zászlóaljakat alkotnak, s a szigeti vár őrségét állandóan zaklatják. A megye tehetetlen velük szemben. Hiába állíttat akasztófákat, kerekeket és karókat a megye szélére elrettentésül, hiába tart őrségeket a határon, mit sem használ. Végül is a hadsereg próbálja meg kiirtásukat. Anersperg gróf 1713-ban négy század dragonyossal és két század gyalogossal támadja meg a Babócsa és Berzence között lévő Bocskadpusztán tanyázó bujdosókat.«211

E rövid jellemzés után is érthető, hogy a kuruckor idejéből népességi összeírás nem maradt fenn sem az Országos Levéltár, sem a Somogy Megyei Levéltár iratanyagában. 1712-ben készíttet ugyan a megye egy összeírást az adók kivetése céljából, — ennek adatait láthattuk a 16— 24. oldalon lévő összesítésben) — de 49 olyan település nem szerepel benne, amelyről az 1695—1703 közötti időszakból volt adat. Pedig ezek közül csak 6—7 kis település tűnik el véglegesen, a többi jelentős háztartás számmal szerepel majd az 1718. évi megyei összeírásban. Az 1712-es adatok tehát csak tájékoztató jellegűek. Az 1720 és az azt közvetlen megelőző évekből maradt fenn olyan forrásanyag, amelyre támaszkodva lehetséges volt a megye adózó háztartásfőinek pontosabb megállapítása. A megyei adóösszeírások népességstatisztikai forrásértékét egyházi anyakönyvek adatainak feldolgozásából lehetett megállapítani, az össznépes- séget a való helyzetnek megfelelően megközelíteni. Az alapvető forrás a megyei összeírások anyaga. Ezek adnak átfogó képet a megye községeiről. A XVIII. századi viszonyok elemzése szempontjából nékülözhetetle- nek. Jelentőségükkel kapcsolatban hasonló eredményre jut Vörös Károly nemrég megjelent munkájában.27 Az adatok értelmezésénél a helyes for- láskritikai módszerek alkalmazását its hangsúlyozza.

A megyei adóösszeírások sorában 1712. után az 1718. és 1720. évről fennmaradt összeírás jöhetett számításba vizsgálódásunknál.28 Az összeírások gazdag népességi anyagának értékelése elválaszthatatlan az adózás rendszerének ismerete nélkül. Az adókat a jobbágyok teherbíró képességének arányában próbálták kivetni. Az összeírok, dicatorok sorra járták a községeket, felvették az adózó háztartásfők nevét s velük közös háztartásban élő férfiak számát, majd az adózó gazdasági erejére vonatkozó adatok feltüntetése következett. Megállapították ugyanakkor azt, hogy mi számít a megyében egy >dica«-nak, egy adóegységnek.29 Ez alapján kiszámították, hogy a megyében élő adózók gazdasági ereje hány di- kát jelent. A kapott dika-számmal elosztották a megyére kivetett adó

22