Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján - Somogyi Almanach 12. (Kaposvár, 1969)

4. Az urbáriumok adatainak mondanivalója (1695-1703)

7) A királyi városok polgáraiból alig, sőt a mezővárosok paraszti polgári lakosságáról is hiányosan kerültek be népességi adatok az urbáriumba.

Maksay Ferenc bár ezekre a kérdésekre joggal felhívja a figyelmet, de még a továbbiak figyelembevételével juthatunk el a helyes forráskritikai állásponthoz.

A török uralom után a közigazgatás, a földesúri hatalom lassú ütemben szerveződött meg. Ezen a területen a feudális jogviszonyok széthullása következett be a török időkben és csak fokozatosan történhetett ennek visszaállítása.

A három részre szakadt ország bizonytalan közállapotait érzékeltetik a paraszt vármegye kialakulásáról és létéről feltárt adatok.® Már a XVI. század végére világossá vált az, hogy sem a magyar, sem a török hatóságok nem tudják a közbiztonságot fenntartani. A parasztság szervezkedését a kóborló katonák, fosztogatók ellen engedélyezték, sőt erre kötelezték őket. Tettenérés esetén a helyszínen intézkedhettek. Így hárította át a nemesi vármegye a parasztságra a fegyveres ellenállással járó áldozatokat. A királyi Magyarország területén ugyanakkor igyekezett meggátolni, hogy a parasztságnak autonóm szervezete alakuljon ki, de a török által megszállt területen az kevésbé sikerült. A török kormányzat, ahol sem katonaságot, sem más kormányzati szervet nem tartott, hozzájárult a lakosság szerveinek működéséhez. Pest és Solt megyén kívül Heves, Nógrád, Külső-Szolnok, Csongrád, Csanád és Veszprém megyéből ismerjük a parasztság katonai és bírói funkciót betöltő szervezeteit. Somogy megye törökkori irattári anyaga csaknem teljesen megsemmisült, így ezt a kérdést itt konkréten megragadni nem lehetett, de nyilvánvaló, az említettek analógiájára, hogy itt is kellett a parasztságnak önvédelemből valami hasonló szervezetet létrehoznia. Fejtegetéseink szempontjából most csak azt akarjuk érzékeltetni, hogy milyen is lehetett a török utáni idők »közigazgatása«. Egy-egy adókivetésre alapozott népességi becslésnek, ha a reális helyzetet akarja megközelíteni, milyen tényezőket kell figyelembe vennie. A parasztságnak a XVII. századra kifejlődött autonómiája a későbbi időben is védelmet nyújtott, korlátozta a földesúri és megyei tevékenységet, amely az adózók számbavételére irányult.

Ilyen körülmények között a földesúr, amikor birtokáról és népességéről adatfelvételt készített, nem léphetett fel kellő súllyal. A földesúri érdek is mást követelt. »A földesúr bár csak neki volt hatalom a kezében, nem látta tanácsosnak, hogy szempontjait a másik fél figyelembe vétele nélkül, puszta erőszak útján érvényesítse, részben mert a feudális kor erős hagyománytisztelete őt még népével szemben is kötötte, (az urbáriumnak a hagyományos állapotot kellett feltüntetnie) másrészt pedig, mert a paraszti érdekek semmibevétele előbb-utóbb teljes elnyo- morodást, elkeseredést szült volna, s a parasztot vagy halálra ítéli, vagy támadásra kényszeríti.«23

Ezekből a megállapításokból következik, hogy mivel a jobbágy és gazdasága értéket képviselt, ennek megtartására kellett a földesúrnak törekednie. Az urbáriumok túl szigorú adatfelvételével nem riaszthatta

20