Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján - Somogyi Almanach 12. (Kaposvár, 1969)
2. A feltárt adatok és bizonyító erejük (1695-97)
kívánjuk mélyebben elemezni, de pontos népességi adatok birtokában ennek összefüggéseire is rá lehet mutatni. Most az a kérdés, hogy a községek szántóterületének nagyságából hogyan lehetne következtetni az adózó háztartások számára és abból a népesség számára. Ezt a fennmaradt urbáriumok segítségével próbáljuk elvégezni. A török uralom megszűntével megjelenhettek a megyében a régi és főként az új birtokosok, akik földesúri jogaikat érvényesíteni akarták. Megindult a népességnek és az anyagi erőknek a számbavétele. Az ebben az időben készült urbáriumok nagy része természetesen elveszett. Mégis jelentős az a mennyiség, ami az Országos Levéltár Kamarai Levéltárának Lírbária et Conscriptiones anyagában rendelkezésre áll. A somogyi anyag még mondhatni feldolgozatlan. A török uralom megszűnte utáni idők bizonytalan közállapotát tükrözi az a tény, hogy 1690—1695 között alig maradt fenn urbárium vagy csak néhány igen hiányos. Ennek a hiánynak a magyarázata abban is rejlik, hogy először katonai uralom lép életbe.'Az 1690-es évek elején tartományokat szerveznek és az egyes vidékek központjaiba kamarai tisztviselőket ültetnek. Majd a nemesség birtokjogának igazolása kezdődik. Ez újabb bizonytalanságot jelent a feudális kizsákmányolás rendjének visszaállításában. A katonai uralom és a kamarai közigazgatás nem válik be, a Habsburg kormányzat kényszerül az újonnan szervezett tartományokat megszüntetni és a vármegyéket visszaállítani. Egyideig még Somogy megye közigazgatásilag nem válik külön Zalától, mellyel hivatalosan a Rudolf féle 1596. évi VII. dekrétum 4. cikkelye alapján egyesült.16 Az egyesített Somogy—Zala megye határainak kijelölése csak 1698- ban indult meg. Egyideig bizonytalan Szigetvár és környékének hovatartozása is. Először Baranyához, majd 1699-ben csatolják Somogy—'Zala megyéhez. Még a közállapotok kezdeti megszilárdulásáról beszélhetünk, mikor beköszönt a kurucvilág. A tényeknek a nyert értékelésnél fontos szerepük van. 1695—1703 közötti időből jelentős számú urbárium került elő. E munka eredményét 13—18. oldalon levő táblázatban összesítve látjuk. Urbárium csak a községek egy részéből maradt fenn az 1696. évi összeírás előtti és az azt követő évből, A kiinduló probléma az volt, hogyan lehetne az urbáriumok adatainak segítségével a megye adózó háztartásainak számát megállapítani. Az 1695—1697. évekből 129 községi urbáriumot sikerült az Országos Levéltár U. et. C. anyagából feldolgozni. A 129 községi adat közül 111 volt olyan, amelyik egybevethető volt az 1696-os összeírásnak a földterületre vonatkozó adatával. Tizennyolc települést az 1696-os összeírás nem említ, ezekről a községekről tehát csak az urbáriumokból maradt fenn adat. Alii községben 1462 jobbágy és zsellér háztartásfőt írtak össze, ezek kezén az 1696. évi összeírás szerint 7797 köböl adózás szempontjából bevallott szántóterület volt. Ebből kiszámítható, hogy egy jobbágy és zsellér háztartásfőre átlagosan 5,33 köböl vetésterület esik. Ezt az átlagszámot használva azokban a községekben is meg lehetett hozzávetőlegesen határozni az adózó jobbágy és zsellér háztartásfők számát, ahol csak a vetésterület nagysága volt megadva. Az egy háztartásra jutó átlagos föld10
