Latinca Sándor válogatott írásai - Somogyi Almanach 11. (Kaposvár, 1969)
I.
tusi arcokat meglátta egy tábornok, összecsapta mindkét kezét, és így kiáltott fel: »Az emberi szenvedésnek végső foka!« * A vízhiány csaknem őrültté tette az embereket. S amikor eső után néhány percre rá hófúvás állott be, és fagyott — beállott a borzalom utolsó felvonása. A vizes ruha megfagyott az embereken, nemkülönben az ing is kőkeménnyé vált. Sírás és jajgatás hallatszott ilyenkor e borzalmak tanyáján. Az egyetlen fedezék, ahol tűz égett, a századparancsnoké volt. A hóval fedett tetőre feküdtek a katonák, ahol a tetőből kinyúló kályhacsövet karolták át, és sírták át a rémes éjszakát. Talán ezt a jajveszékelést hallották a haditudósítók víg danának. Lehetséges, hogy a lövészároktól 20—30 kilométernyire dalnak hallatszott. Latinca Sándor feljegyzéseit egy jegyzetrovatos zsebnaptár és egy zsebnotesz tartalmazza. Az idézett részletek az utóbbiból valók. A feljegyzések 1916-ban keltek, s az író olasz hadszíntéren átélt borzalmas élményeit tartalmazzák. A feljegyzéseket bevezetővel és magyarázatokkal közli: Szabó Gyula: Latinka Sándor harctéri feljegyzései (1816—1918), Hadtörténelmi Közlemények, 1859. 2. sz. 253—559. lapjain. Az idézett részleteket Szabó Gy. közleménye alapján adtuk (Hadtörténelmi Közlemények^ 1950. 2. sz. 258. 1.) 3. Budapest, 1917. augusztus—november. Háború az uszító sajtó ellen (Részletek Latinca Sándor röpiratából.) Ha meg akarjuk állapítani, kik felelősek elsősorban a világtörténelem leggyilkosabb és legborzalmasabb embermészárlásáért, akkor meztelenre kell vetkőzteni a sajtót, ezt a »nebánstvirágot«, mely magában foglalja a becstelenség óceánját. Ha a felelősség kérdésével behatóan akarunk foglalkozni, akkor el kell látogatnunk a titkos sajtó vegykonyhájába, ahol lelketlen kalmárok és szatócsok vegyelemezték, majd maguk között felosztották az egész világot. Ahelyett, hogy a demokrácia szellemében kultúr javakat termeltek volna, és az emberiség fejlődését és saját népüknek javát szolgálták volna, utálatos piszokká süllyedtek le; a kapitalizmus érdekében annexiós intrikákat szőttek, saját nagyhatalmi tébolyaikat kürtölték világgá: hordták és keverték a robbanóanyagokat az európai lombikba, és várták a játszó gyermeket, hogy gyufát dobjon belé. * Ha a sajtót, mint üzleti vállalkozást tanulmányozni óhajtjuk, elsősorban a francia közvélemény irányadó orgánumainak mondott lapok életébe kell némi bepillantást nyerni. Sajnos, e füzet keretében nincs módunk részletesen foglalkozni a sajtó üzelmeivel, csak néhány adatot 8
