Latinca Sándor válogatott írásai - Somogyi Almanach 11. (Kaposvár, 1969)

IV.

tette, és (kértem), hogy az illetőt hívja fel a kocsiba. Kiss elment a kocsiból, és egy vasúti hivatalnokkal csakhamar meg is jelent az állomásfőnök elvtárs kíséretében. A rágalmazó vasúti hivatalnok Wiener Oszkár volt. Amikor Wiener Oszkár megjelent a kocsimban, és ellőtte újból átvizsgáltattam a csomagjaimat, Wiener nem is tagadta, hogy ő használta az inkriminált kifejezéseket. Ekkor én, miután a hazug rágalmak érthető módon megdöbbentettek, így szóltam Wienerhez: »az ilyen csirkefogó, aki ilyet állít rólam, megérdemelné, hogy a falhoz állítassam;« Majd odaszóltam a katonákhoz, hogy tartóztassák le Wienert. Wiener és mindazok, aki nem utaztak el, eltávoztak, és a vonat elindult. Ez a tényállás.

T. Forradalmi Törvényszék! A legfőbb büntetés kiszabását kérem a rágalmazóra, mert hazug vádjával az illető bennem a Tanácsköztársaság kormányának exponensét illette olyan vádakkal, amelyek, ha igaznak bizonyulnak, joggal becstelenítenek meg nemcsak engem, hanem az egész uralkodó rendszert. A nagytömeg, az utazóközönség, a katonák előtt szándékozott engem Wiener Oszkár kipellengérezni, tudva azt, hogy a nyilvánosság előtt föltárt, és nekem tulajdonított büntetendő cselekménynek kiszámíthatatlanul messzemenő következményei lettek volna. Aki a legutóbbi hetek történeteit ismeri, az tudja, hogy az ellenforradalmárok legújabb trükkje abban áll, hogy a vezetők testén át akarják a mérget beoltani a munkásságba. Igenis nyíltan bevallom, hogy ezen alávaló, bitang rágalom következményeképpen a fölizgatott fantáziák tudni vélik, hogy én 3 vagon gabonát, és több láda aranyat szándékoztam kicsempészni. Kora ifjúságom óta csak nélkülözések és a munka volt az osztályrészem, már a forradalom előtt, és azóta is éjjelt nappallá téve törekszem azon, hogy minden dolgozó ember becsületes, tisztességes életet éljen. Fáradtságot nem ismerve, minden időben, mindenkinek a rendelkezésére állottam, és igyekeztem minden becsületes munkásembernek a szeret étét megnyerni. És íme, találtatott egy tanácsköztársasági alkalmazott, aki egyéni becsületembe akart belegázolni, és a becstelenség, a gazság bélyegét akarta a nyilvánosság előtt homlokomra rásütni.

Ismételten kérem a t. Forradalmi Törvényszéket, hogy a legszigorúbb büntetést alkalmazza a rágalmazó Wiener Oszkárral szemben.

Kaposvár, 1919. július 20.

Másolat. SML. SMFI 2246/1919. — A Forradalmi Törvényszék Latinca kívánságának megfelelően valóban súlyos büntetést szabott ki a rágalmazóra. Azonban annak letöltését Latinca közbenjárására elhalasztotta (Ld. erre SML. SMFI 2246 1919. sz. alatti iratot).

61