Latinca Sándor válogatott írásai - Somogyi Almanach 11. (Kaposvár, 1969)

IV.

bízta meg. Nevezett intézkedéseit az összes hatóságok a legmesszebb- menőleg respektálni, és végrehajtani tartoznak.« Kaposvár, 1919. június 23. Elvtársi üdvözlettel Másolat. SML. LSL. Mialatt Latinra a Tanácsok Országos Gyűlésének tanácskozásait hallgatta (1919. június 14—június 23.), Kaposváron 1919. június 22-én ellenforradalmi megmozdulásra került sor. Rövid leírását ld. Mészáros Károly: Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság parasztpolitikája 1918—1919. (Különös fi­gyelemmel Somogyra.) Bp. 1966. 158—159. 1. Megemlékezik erről Győrffy Antal is Életrajz, Somogyi tizenkilencesek (Kaposvár, 1959. 25—26. 1.). Ekkor jött le Kaposvárra Vörös János, aki június 23-án statáriumot rendelt el (Parancs, So­mogyi Munkás, 1919. június 24), és július 8-ig gyakorolta a karhatalommal való rendelkezés jogát (Visszavont varosparancsnoki kinevezés, Somogyi Mun­kás, 1919. július 8.). Latinca közlése szerint Vörös János mint »teljhatalmú megbízott jött«, s egyízben Latincát le is akarta tartóztatni, s Zónikkal együtt agyonlövéssel fenyegette (PIA. Kaposvári Büntetőtörvényszék 1919 — B2112. V.). Az iratból, továbbá annak más forrásokkal való egybevetéséből úgy tet­szik, hogy Latinca ezt az iratot kényszernek engedve adta ki, továbbá úgy lát­szik, mintha Latinca ezekben a napokban quasi felfüggesztés, vagyis igen erő­teljes ellenőrzés alatt látta el funkcióját. 80. Kaposvár, 1919. június 23. Kaposvár és Somogy megye népéhez Munkások! Elvtársak! Közismert tény, hogy a négy és fél éves háború, valamint az or­szágot körülfogó blokád következtében a Tanácsköztársaság 'textiláruk­ban hiányt szenved. Ennek folytán állott be az a helyzet, hogy a mi vöröskatonáink, akik az ország belrendjét és határait a legnagyobb nélkülözések között, ha kell életük árán is védik, fehérneműkben hiányt szenvednek. Különösen nagy a hiány ing és alsónadrágokban. Senki sem térhet e kérdés felett napirendre, mert mindenki tudja, hogy a fehér­nemű hiánya, amíg egyrészt az egészségre hátrányos, másrészt járvá­nyoknak is lehet okozója, mely az egész országban elterjedhet. Felszólítok tehát mindenkit, aki híve a Tanácsköztársaságnak, aki­ben van elvtársi, emberi szeretet, hogy adjanak fehérneműt a vörös- katonáknak. Különösen szól e felhívásom a tehetősebbekhez, akikről köz­tudomású, hogy bőségesen el vannak látva. De adjon mindenki. Min­denki tehetsége szerint. Az sem baj, ha a fehérnemű hibás, mert az a katonaságnál ki lesz javítva, használhatóvá lesz téve. A fehérneműk összegyűjtését Kaposváron a házbizalmiak, vidé­ken a munkástanácsok végzik. Kötelességévé teszem tehát a házbizalmiaknak és munkástanácsok­nak, hogy felhívásom megjelenése után azonnal keressék fel a lakókat, és szólítsák fel őket az adakozásra. A fehérneműket nyugta ellenében 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom