Tüskés Tibor: A déli part - Somogyi Almanach 10. (Kaposvár, 1968)
Mit ad a föld?
Csönd. — Mert a fekete tyúk fehér tojást tojik, de a fehér tyúk nem tud fekete tojást tojni. A levegőben legyek keringenek. Most jut eszembe, hogy disznóólak, manhaállásók mellett jöttünk a vonattal. Távolról, vaiószínűtlenül a horizont fölé nőve a Badacsony látszik. Szokatlan a kép: hiányzik az előttes kék víztükör. Száraz fűcscmók fölött remeg a levegő. Dél van. Az emberek kimásznak a víziből, bugyrot bontanak, szalonnát, kolbászt esznek. Egy külföldi rendszámú autó utasai, egész család, petróleum tűzhelyen konzervet melegít. Az egyik útikalauz szerint Császéán 15 ezer ember fordul meg évente. A fürdő prospektusa azt írja, Csiszta 70—80 ezer vendéget vonz évente. Elég nagy az eltérés ahhoz, hogy valamelyiket is elfogadjuk. Talán csak a kalauz vagy a kabinosnő tudná az igazat megmondani. Csiszta szláv szó, jelentése: tiszta. A XVIII. században délszláv telepesek jöttek a vidékre. Aki Csiszta fürdőt ma megkeresi — többnyire a szomszéd falvak lakossága, téesz-paraszbok, nyugdíjasok, — »tisztelni«, gyógyulni akar. Mint ama Biblia-beli Bathesda tó népe. Vagy mint a világ bármely gyógyfürdőjének látogatója. Lehet, hegy a somogyi part Hévize, a jövő magyar Karlovy Varyja született meg Csisztán? Karlovy Vary is elindult valahaimét. A néphit szerint forrását disznó túrta föl. A világhírű fürdő persze már más hagyományt ápol: IV. Károly vadászat közben talált a forrásra, melyhez egy zerge vezette. Szobrot ennek a zergének emeltek. Mit ad a föld? Mi a föld haszna ott, ahol minden érték a vízben van? Szívesen látjuk a déli partot egyetlen keskeny homeksávnak, ahol nyugágyban hever az üdülő, ahonnét meztelen lábát kapkodva szalad a vízbe a gyerek. Mi haszna ennek a homoknak? Terméketlen, meddő talaj. A szél fölkapja, ujjaink közt átpörgetjük. Jó belegázolni, a forró szemek talpunkat simogatják. A vizet elnyeli, a növényt kiégeti, legfeljebb az olcsó homoki szőlő terem meg benne. De más is van itt, mint homok. És a homok is lehet itöfolb, mint terméketlen sivatag. A déli parton valójában háromféle talaj váltakozóik: a szél és a víz markában megőrölt berniek, a lávái eredetű tufa, valamint a hajdani lápok mélyén, a mocsártalajban alvó humusz. A föld hasznosítása — hogy ne csák azt adja, amit magától terem — már a tó »felfedezése« óta gondja az itt élő embernek. A csatornázás és a víz visszavonulása után nagy területek kerültek szárazra. A pionírok, az első telekfoglalók karában íratlan törvény volt, hogy minden 43
