Tüskés Tibor: A déli part - Somogyi Almanach 10. (Kaposvár, 1968)

Festők, szobrászok, írók szeme

Merse Pál a fonyódi hegy párás süvegét örökíti meg, Edvi Illés Aladár lírai hangulatú képeinek színhelye Mária, a legdélibb Balaiton-saroik, Va- szary János káprázatos színeket lát a balatoni tájban. Ez a festészet — akárcsak a túlsó parton Egryé, Vass Eleméré, Bernáth Aurélé — hátat fordított a természet naturalista ábrázolásának, a korábban kialakult sablonoknak, a táj festői jelentését kereste, s a látvány újraértelmezését adta.

Az elmúlt években a települések gyors kiépülésével, új nyaraló- közponitok, szállodák születésével párhuzamosan néhány nagyméretű szobor került a déli partra. Az állam mecénás gesztusa, az építkezéseknél szereplő »ezrelékes« beruházások lehetősége helyezte a partra ezeket a szobrokat. Fonyódon, Lellén, Földváron állítottak föl köztéri szobrokat, Siófokra négy is került az elmúlt esztendőkben. A természet nagyszerű környezetet, valóságos szabadtéri múzeumot varázsolt az alkotások köré. A táj idomai, a hegyek mértani formái versenyt kínálnak az emberkéz formálta alkotásokkal. Sajnos, kevés kivétellel a szobrok nem állják az összehasonlítást. A magasbalendülő kezek, az unalomig ismételt mozdulatok sehogysem illenek ebbe a monumentális, mégis emberszabású tájba. Vigh Tamás Beszédes József szobra és Martsa István női aktja Siófokon a déli Balaton-part legszebb alkotásai, de a fonyódi mólón kongó alumínium-emberpár csak a gyerekben ébreszt kaján kedvet, hogy »befejezze«, amit a szobrász elkezdett.

Berzsenyi őszinte lelkesedését, Eötvös Károly igényes elemzését a század elej'én a lapos közhelyek, idegenforgalmi sablonok, alkalmi rigmusok váltják föl az irodalomban. Ekkor a Balaton sem kapott jobb költőket, miint az ország más tája. A két háború közit és napjainkban azonban — a festőkkel vetekedve — megtalálta rangos költőit a déli part. Bár Szabó Lőrinoet utolsó évei Füredhez kötik, első találkozása a Balatonnal a déli parton esett (Balaton, vakáció, 1922). Később is eljár Somogyba: A huszonhatodik év néhány szonettjének színhelye a déli tópart (Szárszó, Balatonföldvár), versbe kerülnek a földvári vadgesztenye- fák (1942), a földvári mólón hallott hullámok moraja (1949), s a háború után is a Balaton mellélki ismerősök, az dgali baráti ház ad oltalmazó födelet a költőnek.

Jankovich Ferenc Szántód partjainál töpreng haza és nagyvilág, Dunántúl és Párizs gyötrő kérdésén; Rónay György szinte minden újabb verseskötetébe illeszt egy szárszói ciklust; Takáts Gyula kötetnyi novellában és versben beszél a letűnt berki élet színeiről, hangulatáról, jellegzetes embereiről. A fiatalabb költőnemzedék tagjai közül a déli part lírai tükörképét leghitelesebben Fodor András versei villantják fel. A »varázslattal és intelemmel gazdag gyerekkori táj« fogva tartja a költőt akkor is, amikor már csak rdkond látogatók, baráti találkozás, rövid séta helye a part. Bertha Bulcsu novelláiban újszerű, meghökkentő és hiteles látomása jelentkezik a tópart életének.

A somogyi Balaton mellék csak itt megtalálható nyugalma és szépsége újabb és újabb alkotóikat vonz. Munkára és pihenésre keresnek alkalmas helyet. Kassák Lajos 1965-ben — nem sokkal halála előtt — akart a fenyvesi partra jönni. A kapzsi tulajdonoson múlt, hogy nem lett a

38