Tüskés Tibor: A déli part - Somogyi Almanach 10. (Kaposvár, 1968)

A hal úszni akar

zést és szállást) igazoló számla szerint a bor és a kenyér együttes ára mindössze a (kiadás 1/14-ét tette ki (19 toajcánt), viszont a napi kávé ára 52 krajcár volt (az egész számla 1/5-e!) — S a mostaninál nagyobb területen is termelték a szőlőt: Vajkaii Aurél a Bari-hegv 1813-ból származó pontos és részletes térképén 262 épületet, présházat és pincét számlált össze.

De kell-e ott külön okot találni a szőlőtermesztésre és a borivásra, ahol a legfontosabb táplálék a hal?

Beszéltem olyan balatoni emberrel, aki a vizet csak onnét ismerte, hogy a 'halat kifogta 'belőle, de emlékezete szerint szomját vízzel sohsem oiitotta.

Néhány múlt századi présház ma is ott árválkodik a déli part villasorai között vagy a falvak fölötti dombckon. A népi építkezés utolsó emlékei. A parasztházakból kimustrált szueitte bútorokat, régi edényeket, szőlősajltoló eszközöket őriznek. Ezek a somogyi borpincék is megérdemelnének annyi figyelmet, mint az északi part présházai, vincellér lakásai! Szantgyörgy fölött, a Bari-hegyen öreg, genendafaliú présházaik állnak, Keresztáron is találni belőlük néhányat. Fonyódon még sikerült megmenteni a pusztulástól egy nagyobb, uradalmi méretű épületet.

Az első nagy pusztítást a déli part szőlőiben a múlt század végén a filoxéra végezte. Aztán a parcellázás, a telékfelosztás kurtította meg a szőlőskertek szélét, a fürdőélet rifkliitotta meg a tőkéket.

Ma már néhány újabb telepítést is mutathatunk a somogyi parton. Különösein azóta, amióta igazolódott, hogy a déli part talajának egy része hasonló lösszetótelű, mint az északi hegyeké. Most már nemcsak könnyű 'homoki borok teremnék itt. Megszületett a badacsonyi Szürkebarát testvére, a balatoni borok családjának legújabb tagjá, a bogiári Leányka. A borversenyek díja mellé a költő elismerését is megkapta. Marik Szergejev, Szibériából hozzánk érkezett fiatal szovjet költő verssel köszöntötte.

SOMOGYI TÁJKÉP

Dallamos, hullámos vidék, dombok — akárha mellek, vállak. Lányok sietnek, nézd e tájat, itt minden csupa nőiség.

Lábuk előtt a tó csitul, tenyerükön barackfa ága, s a mezők nedves fonatára utak szalagja kanyarul.

Rejtelmes, tiszta völgyredő kiserdő pelyhes ligetében, — s csillámot üveges fehéren az ég, a dombra görbülő.

S a szöllők érett keblei.

Nézd, hogy hajol minden halomra, gyantás hevét a nap hogy ontja, a duzzadót, hogy érleli!

25