Illyés Gyula: Az éden elvesztése. Oratórium - Somogyi Almanach 8. (Kaposvár, 1967)
hogy fejezhetne ki némi drámai vetélkedést; a nagyobb átváltásoknál valóban jó aláfestés lenne valami zene.« Ahogy történt, az már a költő és a nép egymásra találásának volt az eredménye. A jádi irodalmi színpad ünnepi lázban készült a ritka bemutatóra, hiszen Csokonai csurgói színpada óta ez volt az első, hogy egy költő jelenlétében és dramaturgiai utasításai alapján adhattak elő egy újfajta oratóriumot, miközben minden lépésükről tudósították a nagyvilág után — a hazáját járó költőt, aki november 20.-i levelében már az alábbiakat írta Budapestről Jádra: »Kedves Barátaim! Köszönöm a részletes beszámolót, a díszlettervet, Véleményüket, még a költő-kongresszus vitájáról is. Örülök, mert megannyi bizonyíték, hogy milyen »kultúr«-életet lehet élni messze az ún. szellemi központoktól, még Somogyjádon is. (Már első levelemben meg akartam kérdezni, hol van voltaképpen So- mogyjád? A megye északi részét eléggé ismerem, — hisz Ozora is somogyi határ —, de ilyen községre nem emlékszem. Mekkora a falu értelmisége?) Részletesen most nem tudok válaszolni fölfogásukra. Vidékről jövök, Borsodból; ahol csaknem olyan dicsérendő, szellemi együttest láttam — Szikszón —, mint a Maguké, s rengeteg a más természetű munkám. De azt hiszem, Maguk épp olyan jól értik már a teendőt, hogy a beleszólás tán csak ártana. S a dolog előrehaladtával a kérdések a tisztázásoktól is megoldódnak.-« A bemutató főpróbájának és ünnepi dátumának (1967. február 19.) megbeszélésére a jádi küldöttség budai lakásán kereste fel Illyés Gyulát, aki ezekután — mindkét alkalommal — a hévízi reumakórházból látogatott el családjával együtt a kis somogyi faluba. Az esti bemutató előtt a szép új iskola termeiben alkalmi kiállítással gyönyörködtették a község lakóit és a messzi tájakról érkező vendégeket, s ankétszerű megbeszéléseken tárgyaltak a költészet hasznáról, jamelyen felszólalt Illyés Gyula, Takáts Gyula, Sipos Gyula, Kanyar József, irodalomszakos pedagógusok, orvosok hallatták szavukat, s az irodalmi színpad egyik parasztsorban élő szereplője pedig alkalmi verssel köszöntötte az illusztris vendéget. Az esti díszbemutatóra meg kellett volna kettőzni a művelődési hajlék férőhelyeit, amelynek falai között — ember-ember hátán — 350- en vehettek csak részt. ^Az ünnepi eseményen — Németh Ferenccel és Illés Dezsővel az élen — részt vettek a megye és a kaposvári járás pártós tanácsi szerveinek vezetői is. A sajtó, a rádió, a folyóiratok, a heti- és a képeslapok híradásai és méltatásai nyomán — idehaza és külföldön is nagyon sokan szereztek tudomást a jádiak ünnepi kezdeményezéséről. Azóta is, falvak és iskolák egész sora jelentette be igényét a kéziratra, még: a messzi s közeli külföld i(Finnország és Csehszlovákia) is érdeklődött a háborúellenes oratórium iránt. így vált a mű bemutatása a község irodalmi színpadának 22
