Illyés Gyula: Az éden elvesztése. Oratórium - Somogyi Almanach 8. (Kaposvár, 1967)

43.

Hogy lesz gabona lakodalmi kalács?

Sárba kell búinia, sárból kinyúlnia, lépcsők száz kanyarét kell végig kúsznia, amíg eléri a menyasszony asztalát.

így jön, a legmélyről jön minden mii jó a földön.

Nyári venyige-ág

hogy csurrant őszre bort?

Trágyáin és késem át,

puttonyon, présen át

jái lépcsőin hosszú sort,

boldog kálvária,

amíg eléri a

vőlegény poharát.

így jön, a legmélyről jön,

minden, mi jó a földön.

Összefügg a világ és gyümölcs és levél megjá'tszhatja magát, hogy ők visziik a fát, levél s fa addig él s akként, hogy a gyökér enniök föl mit ád.

Kiáltva így beszél, ki tudja, hogy mélyről jön, minden mi jó a földön.

44.

S megmérkőzhet ez a két világ? Mégpedig úgy, hogy maga a küzdelem már eleve rossz ne legyen s így eleve ne a rosszat szolgálja? Hogy a jó maga jó eszközeivel lépjen rögtön a porondra a rossz fegyverei ellen?

45.

Lehet. Kell. Elkerülhetetlen. Ha élni akarunk. r-..

46.

Ősidők óta kísértette az emberi hiedelmet, hogy nem egy isten van, hanem kettő. Egy jó és egy rossz és azok viadala dönti el a világ dolgát, de aszerint, hogy mi melyikük táborába állunk. Istenek nem élnék, de a e>

15