Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
A szarvasmarha-tenyésztés és a parasztság felbomlása
Ha a lejtermelés hatásúi tömören össze akarjuk foglalni a parasztságra nézve, akkor elmondható, hogy szegényebb parasztság a tejtermelést egyoldalúan kulliválta. Termelésérc rányomta az a bélyegét, hogy a nagybirtok létezése mellett nem is volt másra módja. A parasztság módosabb rélegei — üzemük nagyságától függően — súlyl helyezhetlek a tenyésztésre is. Természetcsen ez meglátszott a bevételen is. Minél nagyobb volt a parasztgazdaság, annál nagyobb és differenciáltabb volt a szarvasmarha-tartásból húzott jövedelme. A parasztság felbomlásának a szarvasmarha-tenyésztés oldaláról mutatóit képe Somogy megyében is az. hogy a falusi népesség, oszlályviszonyai a tőkés termelés két alapvelő osztályának: a proletariátusnak és a burzsoáziának irányában lejtődön. A szegényparaszlság prolelárizálódása nagymértékű volt. a gazdagparaszlság viszont gyarapodott a szarvasmarha-tenyésztésből. A kimondottan gazdagparaszti 50—100 kh-as kategóriában 1895-ben az egy gazdaságra eső földterület. 64,4 kh. volt, 1935-ben ez az átlag már 68,5 kh. Ez az emelkedés rámutat arra, hogy a gazdagparasztság tőkebefektetésének egy részét földvásárlásba fekte Ile. A közép-parasztság, mini a feudalizmusból kilépett parasztság hagyományainak görcsös őrzője, bomlott. Ez a típus 1945 elölt a somogyi falvakban eltűnő lípus volt. Egy részük szegényparaszt lett. a kisebbik hányad pedig meggazdagodott. A parasztság eme osztálya bomló életformája és rosszabbodó életkörülményei folytán szombeálll a nagybirtokosok osztályával. A középparasztság szegényebb rétegei 1945-ben méltán léptek a földreform útjára. A nagybirtok felosztása megnövelte a középparaszt-gazdaságok számbeli súlyát és földterületét. Bár ez a forradalmi lépés a parasztság egy évszázados története után nem teremthetett olyan helyzetet, hogy a birtokviszonyokat teljesen kiegyenlítette volna, mégis jelenlős haladási telt abban az irányban. Az egy lehenesek, a falusi ..kódisok" tábora eltűnt, a földnélküli szegényparasztság birtokossá vált. A földreform új ereiket szabadított fel. Ennek egyik leglényegesebb bizonyítéka az, hogy az 1945-ben 73 404-rc apadt marhalétszámot 1946-ra 84 789-re emelte, 1947-ben pedig elérte a marhalétszám a 90 ezret. A második világháború puszlílásai után ez a teljesítmény méltóan dokumentálta, hogy az államhatalmat is birtokló egyik társadalmi csoportot: a szabad parasztságot, jövőjét illetően határtalan optimizmus töltötte el. A földreform kiinduló pontjává vált minden további lépésnek, amely a mezőgazdaságban végbe mehet. Itt megszakad a Somogy megyei szarvasmarhatartás vázlalos története. Nem mintha ezután a mezőgazdaság ezen ága jelentéktelenné vált volna. Ellenkezőleg, a szarvasmarha-tenyésztés igazi és szabad története ezután kezdődhet. Csupán arról van szó, hogy a szerző kutatási hajlamát és érdeklődését a mezőgazdaság tőkés fejlődésének története köti le. De a vizsgált korszak szarvasmarha-tenyésztését úgy tekinti, mint aminek ismerete nélkül reálisan tervezni napjainkban lehetetlen.
