Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
A szarvasmarha-tartás fellendülése az első világháború előtt
tak 1Pa . A legelők közel ötvenezer holddal kisebbek lettek 25 év alatt. Ez a megye össze művelt területének egyhuszada. A folyamat országos volt. A kormányt arra késztette, hogy megakadályozza a közlegelők további felosztását Az 1894. évi XII. t. c. azonban akkor jelent meg, amikor a folyamat már végbement. Legelőnek ezután főként csak azok a területek maradtak meg, amelyek a szántóföldi művelésre alkalmatlanok voltak. A vízmosásos legelők az első világháború előtti évtizedben sok gondot okoztak. A legelő és a rét területének csökkenése arra késztette a parasztságot, hogy a régi, rideg marhatartási módról áttérjen az istállózó marhatartásra. Ez az átállás múló válságot okozott a paraszti marhatartásban. Ez a múló válság a magyarázata az 1884-es és az 1895 közötti paraszti marhatartás lemaradásának. A marhatartás módjának válsága a tenyésztett marhafajta kérdésében is megmutatkozott. Az addig tenyésztett szürke magyar marha az istállózás körülményeit rosszul viselte el. Egyébként e marhafajtát még később is inkább igavonásra használták. A külföldről származott marhák nagyobb termelőképességgel és növekedési eréllyel tűntek ki. Erről a Gazdasági Egyesület akkori titkára így írt: „A népies tenyésztésről megjegyzendő, hogy bár általában a megyei szarvasmarha-tenyésztés jellege még a magyar, az átmenet a nyugati marha tenyésztésére évről-évre jobban észlelhető, minek oka főképp a nyugati marha könnyebb értékesítése, gyorsabb fejlődése, magasabb árban és azon körülményben keresendő, hogy a községi legelők mindinkább fogynak, miért jobban kifizeti magát a nyugati marhát félig istállón tartva nevelni. Ahol még van le gelő, mint a Dráva és Balaton mentén, továbbá Belső-Somogy homokos részein, ott dívik a magyar marha tenyésztése, de ahol a gazdálkodás intenzivebbé kezd válni, ott már megtörtént a teljes átmenet a nyugati marha fajtára." 11 Megjegyzendő, hogy később a megye marhatartása nem követte a nyugati fajták tiszta vérben való tenyésztését. A szürke magyar marha és a nyugati fajták keresztezése útján létre jött magyar tarka marha tenyésztése vált általánossá. * * * A XIX. sz. elején a szarvasmarha-tartás fő területe Dél-Somogy volt. Szarvasmarhát (tehén, ökör, bival) sokat és szépet nevelnek a Dráva, Rinya, Okor és Almás mentében, s ezekkel kivált a Dráva-melléki lakosok kiváló kereskedést folytatnak." 12 Somogy megyéről szóló milleneumi kötet szerint a XIX. század elején: „A szarvasmarha-tenyésztés főleg a Dráva, a Rinya és Okor mellékén virágzott." 13 10 a Somogy megye közgazdasági előadója a Földművelésügyi Minisztériumnak írott jelentésében rámutat arra, hogy a legelők felosztásával: » .. .szaporodik azon községek száma, melyeknek legelőjük nincs* KÁL. A közgazdasági előadó iratai. 1896—1903. Helyzetjelentés a Földművelésügyi Minisztériumnak 1892. I. félévéről. 56. sz. irat. 11 Roboz István és dr. Roboz Zoltán: Somogy vármegyei Gazdasági Egyesület monográfiája. {Különlenyomat a Gazdasági Egyesületek monográfiája c. munkából.) Bp. 1897. 12 Adorján Miklós: Bevezetés a földrajz elemeibe, szülőföld és környékleírás, Somogy megye földrajzával. Csurgó, é. n. 13 Csániki Dezső: Somogy megye. Milleneumi sorozat, é. n.
