Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
Tejtermelés és tenyésztő munka a marhatartásban
fonói és az alsok-csurgósarkadi telivér siemmenthali tenyészetek alapjait a megye első és tehetséges gazdasági felügyelője: Brokes Rezső rakta le. Hálából a fonóiak díszpolgárrá választották és haláláig anyagiakkal is segítették. Teljesen téves lenne az a nézet, ha a siemmenthali terjedését csak az állami akciók hatásának tulajdonítanánk. A parasztok korán észrevették ezeknek az állatoknak több gazdaságilag hasznos tulajdonságát és ragaszkodtak hozzájuk. „A szarvasmarha-tenyésztés fejlődését, véleményem szerint, nagyban előmozdítaná, ha kerületemben minél több Svájcból importált tehén osztatnék ki kedvezményes áron, az ilyen importált teheneket mint az eddigi tapasztalat mutatja a gazdák nagy gonddal és szeretettel tenyésztik; és semmi áron sem hajlandók áruba bocsájtani. illetve azoktól megválni" 121 . — Irta a gazdasági felügyelő a Földművelésügyi Minisztériumnak adott jelenlésében. A parasztok ragaszkodása a svájci eredetű marhákhoz azt eredményezte, hogy a megye tarka marha állományának egyik fontos összetevőjévé vált a siemmenthali fajta. A két világháború között folytatódott a siemmenthali behozatala Svájcból. „Somogy vármegye területére 1929. évtől 1943. évig vérfrissítő és nemesítő anyagként nem kevesebb, mint 691 db tehén és 156 db bika került Svájc legjobb tenyészeteiből" 122 . A bikabeszerzés területén azonban erősen hanyatlott a korábbi állami akció. A Horthy-rendszer Földművelésügyi Minisztériuma nem volt képes támogatni a parasztok ezirányú törekvését. A vármegye létesített egy ún. bikabeszerzési alapot. Az alap pénzét köztenyésztésre szolgáló bikák beszerzésére használták fel. A bikák a vármegyéé maradtak. A községeknek évente egy-egy bika után 130 pengőt kellett fizetni. Az ilyen bikák száma 1934-ben 141 db volt 123 . A bikabeszerzési alap azt jelenti, hogy ezt a feladatot is teljesen a parasztságra hárította az állam. A szarvasmarha-állomány fajtajellegének megváltoztatásában komoly szerepet játszott az az állami tehénbeszerzési akció, amit a Somogy vármegyei Gazdasági Egyesület indított el. Miért támogatta a nagybirtokosok szervezete a parasztság szarvasmarha-tenyésztését? A kérdés teljes megvilágításához ismerni kell a múlt század 90-es éveiben lezajlott parasztmozgalmak hatását a nagybirtokosok között. Közel a századfordulóhoz a nagybirtokosok szervezetében, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben, a képviselt agrárpolitikai irányzatban fordulat állt be. Eddig ez a szervezet kizárólagosan a nagybirtokos érdekekkel törődött. A 90-es évek „agrárszocialista" mozgalmainak nagy forradalmi ereje gondolkodóba ejtette a földbirtokosokat. Az O.M.G.E. széles körű vizsgálatba kezdett. Nagyszámú újságjában, folyóiratában és a „Pátria" kiadójának könyvein keresztül sok földbirtokos vagy az érdekükben dolgozó tollforgatók keresik, kutatják a „viharsarki" parasztmozgalmak okait. A földbirtokosok országos szervezete ezeknek a vizsgálatoknak az anyagából több politikai következtetést vont le: 1. Nem lehet a régi bezárkózott politikát folytatni. 2. A birtokos parasztság meg121 KÁL. A Gazdasági Felügyelőség iratai. 1912. 674. sz. irat. 122 Kelemen Ernő: Somogy vármegye állattenyésztése az újjáéledés útján. Kaposvár. 1948. 123 Kiss Elemér id. munkája.
