Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
Tejtermelés és tenyésztő munka a marhatartásban
jusra teljesen kimerült a Gazdasági Felügyelőség hitelkerete. 1912. május 9-én az engedélyezett 80 000 korona államsegélyből már 65 000 koronát felhasználtak. A gazdasági felügyelő 40 000 korona pólhitelt kért. Ez a nagy igény az első világháborúig minden évben fellépett. Eredménye az lett, hogy a községi bikaállomány megnövekedett, fajtajellege pedig tarka lett. Vajon honnan szerezték be a községek az új bikákat? 1910-ig kizárólag néhány uradalom és tőkés bérlet specializálta magát a bikanevelésre és ők adtak el másfél, kétéves bikákat a községeknek. 1911-ben megtörik ez a monopólium és megjelenik az első paraszti nevelésű bika. Puska Imre göllei lakostól Kazsok község 630 korona érteikben vásárolt bikát 119 . Ettől kezdve az állami hitelakció dokumentumain mind többet szerepelnek a kaposvölgyi és a csurgóvidéki parasztok nevei. A nagyatádi tavaszi vásár és állatdíjazás mintegy mérkőzési helyévé változott a két vidék bikanevelési teljesítményeinek 120 . Abban a sajátos munkamegoszlásban, amely szerint néhány fejlettebb nagygazdaság tenyészállatot nevelt, a parasztság pedig tejet termelt, az egyensúly felborult és a parasztság is kezdte elfoglalni a maga helyét. Az uradalmak és a tőkés bérletek közül a legtöbb bikát az alábbi gazdaságok adták el: , Gr. Festetich Vilmos, Toponár. Gr. Somssich Imre.Hetes. Mezőgazdasági Ipari Rt., Kaposvár. Politzer Géza. Nagykorpád. (Később Erdőcsokonya.) Gaál János, Pannik. Gr. Festetich Tasziló. Berzence. örgr. Pallavichi Ede. Mosdós. A mozsgói uradalom. Ezeket a gazdaságokat főleg siemmenthali tenyészanyaguk miatt részesítette előnyben a Gazdasági Felügyelőség. Az egyik legnagyobb bikaeladó Politzer Géza tőkés bérlő volt. A nagykorpádi tenyészete siemmenthali és bonyhádi faj ta jellegű volt. A toponári Festetich uradalom például a gazdaságban termelt tejet teljesen a bikanevelésre fordította. A többi felsorolt gazdaságban szintén jelentős bevételi forrás volt a bikanevelésből származó jövedelem. A Gazdasági Felügyelőség a berni fajtájú bikák vásárlását nem szorgalmazta. A kéthelyi, a felsősegesdi és a németladi uradalmakból, ahol a berni fajtát tenyésztették, alig adtak el bikát a községeknek. Pedig ezeknek a gazdaságoknak a tehenészete szintén jó hírnévnek örvendett. A bikák harmadik beszerzési forrása közvetlenül Svájc volt. Maga a gazdasági felügyelő erősen szorgalmazta, hogy állami hitellel a siemmenthali fajta lerjedjen a megyében. Az első világháború előtt személyesen vásárolt parasztoknak és uradalmaknak bikákat, bikaborjakat, teheneket és üszőket Svájcban. A 119 KÁL. A Gazdasági Felügye őség iratai. 1911. 168. sz. irat. 120 KÁL. A Gazdasági Felügyelőség iratai. 1912. 222. sz. irat.
