Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
Tejtermelés és tenyésztő munka a marhatartásban
ellenőrzés alá vont fejőstehenek száma megnőtt. A két világháború közölt a tenyésztői munka egyik fő eszközévé vált a törzskönyvezés. Olyan irányú munka az első világháború előtt ahol a tenyésztés célja az volt, hogy tudatos szelekciós munkával jó tejelő törzseket hozzanak létre, eddigi ismereteink szerint a megyében csak egy gazdaságban folyt rövid ideig. Takács Zsigmond debreceni gazdasági akadémiai tanár arra kérte a Gazdasági Felügyelőséget, hogy akár 2—3 db olyan bonyhádi tarka tehenet derítsen fel megvásárlásra, amelyek legalább középkorúak és 3000 liter tejet adnak évente. A válasz következőképpen hangzott: „...kerületemben tejtermelő képességre való tenyésztést egyedül báró Inkey Pál iharosi gazdaságában űznek. Megkeresésemre a nevezett gazdaságtól azon értesítést nyertem, hogy csakis idősebb teheneket, melyek 3000 I-en felüli évi tejtermeléssel bírnak, hajlandó eladni. Azon esetben, ha idősebb tehenek is megfelelnek az Akadémia céljainak, kérem szíves értesítését és akkor közelebbi adatokkal is fogok szolgálhatni. 1911. XII. 5. Brokes Rezső" l2 . Som korábbról, sem későbbről nem áll adat rendelkezésre ilyen irányú munka folytatásáról. A tenyésztő munka tárgyalásánál főleg három kérdésre irányítom rá a figyelmet. Vizsgálni fogjuk az uradalmi és a paraszti bikatartást, az állami tehén beszerzési akciókat és a törzskönyveztetést. Ezek tárgyalását azért tartom fontosnak, mert a legnagyobb hatásúak voltak a szarvasmarha-állomány új arculatának kialakulásában. A századforduló körül mind a parasztok, mind az uradalmak, mind az állami szervek figyelme fokozottan irányult rá az apaállalokra. Addig a községi tehéncsordát egy-két bika kísérte. Ettől az időtől kezdve a bika létszámot a tehénállomány számához mérik. A falvakban korszerűbb bikaistállók építésébe kezdenek. A községi bikaállomány gondozása a közbirtokosság figyelmét leköti. Az állami szervek jutalmazzák a jó bikagondozókat. Az uradalmak jő nevű tenyészetekből bikákat szereznek be. A községek által írott kérvényekből kitűnik, hogy a parasztok fölismerték ennek a munkának a jelentőségét. Erről a fonóiak kérvénye így szól: „...azon cél elérése, miszerint szarvasmarha-tenyésztésünket a lehetőségig nemesítsük jó apaállatok beszerzése folytán, mindig elsőrendű gondoskodásunkat képezi . . ." 1J3 . Az igaliak egyik kérvénye így foglalja össze az apaállatok fontosságáról vallolt nézetüket: „Igal község elöljárósága idejekorán belátta, hogy az állattenyésztés, mint egyik legjövedelmezőbb gazdasági ág fejlesztése nélkül a község közönsége nem boldogulhat, így anyagi erejét meghaladó áldozatot hozott. . ." ,,. . . az eddig 3 létszámban megállapított tenyészbikák számát a médt évtől kezdve 5-re emeltük fel, azok minősége, mint arról az itt tartott állaldíjazás alkalmával a bizottság meggyőződött, elsőrendű, mely alapintézkedésnél fogva állattenyésztésünket, oly magas színvonalra emeltük, bogy e téren a vármegyében az elsők között vagyunk" 11 ''. A ráksiak kérvénye hasonló: „. . . Ráksi község elöljárósága idejében felismerte azt az előnyt, mely az állattenyésztés felvirágoztatásából a község kisgazda népére háramlik." a te1,2 KÁL. A Gazdasági Felügyelőség iratai. 1911. 977. sz. irata. 113 KÁL. A Gazdasági Felügyelőség iratai. 1910. 149. sz. irat. KÁL. A Gazdasági Felügyelőség iratai. 1912. 391. sz. irat.
