Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
A kaposvölgyi szarvasmarha-tenyésztés fejlődésének okai
Község összes művelt Szántó Rét Legelő Közlegelő neve terület föld katasztrális knldakban Zimány 3163 2797 92 108 9 Baté 1698 1332 156 78 27 Mosdós 3220 2352 260 147 53 Nagyberki 2810 1855 280 309 70 Orci 1768 1302 141 125 9 Taszár 2786 1957 268 337 33 Toponár 7204 5163 866 297 8 összesen 68 296 50 527 5242 3643 655 Százalékban 100 % 73,9 % 7,6 % 5,3 o/ 0 0,9% Somogy megye 1 156 781 624 561 94 117 107 980 42 60S Százalékban 100 % 53,9 % 8,1 % 9,2 o/ 0 3,6% 59 . A legszembetűnőbb az, bogy a Kapós völgyében aránytalanul sok a szántóföld. A megye szántóterületének részaránya 20 százalékkal kisebb, mint a Kapós völgyé. A Kapós völgyének rétjei arányosak a megye rétjeinek területével. Legelője 3,9 százalékkal, közlegelője pedig 2.7 százalékkal kevesebb, mint a megyéé. Az aránytalanul sok szántóföld és a legelő hiánya, különösen a közlegelő hiánya, korán arra késztette a Kaposvölgyének parasztságát, hogy az istállózó marhatartásra térjen át. Az egészen jelentéktelen közlegelő csak a falusi sertéskonda számára adott gyér legelőt. A nagyobb takarmányigényű és gondosabb gondozást igénylő szarvasmarha ezen a tájon istállóba szorult. Az istállózott marha táplálása a szántóföldi takarmánytermelés és a rétek széna term és ének hasznosításával történt. Ennek az aránytalanságnak kialakulását csak a megye XVIII. és XIX. századi agrártörténetének elemzésével lehetne megvilágítani. Ez nem feladata ennek a tanulmánynak. Mégis két fontos történeti folyamatra rá kell mutatni. A Kapós völgyében jelentékeny erdők voltak még a XVIII. században. A megye első használható térképe, amely 1802-ből maradt ránk és amelyet a Kaposvári Ä1lami Levéltárban őriznek, még mutatja, hogy ebben az időben is jelentékeny erdők borították ezt a területet. De erre utalnak a községnevek és a dűlőnevek. (Somogyszil, Fonóban akácás, rezula, sűrű dűlő nevek, más községekben irtás nevű dűlők.) Ezeket az erdőket a XIX. század végérc kiirtották. Az irtásföldek a szántóföld területét növelték. A kiirtott erdő humuszban gazdag felső talajt hagyott hátra. Ez a talaj néhány évig magas termést adott. A magasabb terméseredmények és a növekvő népesség élelmiszer-igényének kielégítése ösztönözte az erdők irtását. Az erdők helyén keletkezett szántóföldet a jobbágyok művelték és ha lS^-ig az irtásföld úrbéres jellegűvé vált, azaz kilencedet és robotot adott utána a jobbágy, akkor 1848 után az egykori irlásföldek paraszti tulajdonba ke50 Magyar Statisztikai Közlemények. Űj sorozat. 99. és 105. kötetei.
