Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
A szarvasmarha-tartás fellendülése az első világháború előtt
jobb tejelő bonyhádi teheneket szereztek be. Az újonnan beszerzeü teheneket és ezek utódjait a közlegelőre a gazdák ki nem hajtják, mert azok, tekintettel a mindennap köves úton megteendő hosszú járás következtében, idő előtt tönkremennének és a tejelésre is káros befolyással bírna." A gazdasági felügyelő jelentésétnek másolatán ilyen megjegyzés található: ..... tejcsarnok van, virágzó" ül a. Szárszó község legelőfelosztási kérelmének elbírálásakor irt jelenlésében a gazdasági felügyelő így összegezte az ottani tehéntartás fő törekvéséit: „A legelőre jelenleg 85 db szarvasmarha és 250 db sertés jár, melyek, a közlegelő elé jó erőben lévén megfelelő fűnövéssel, megfelelő takarmányt találnak ratja, sőt nem is használják ki eléggé. A teheneket a gazdák nem hajtják a legelőre, hanem istállózzák, mivel a tejet igen jó árban tudják értékesíteni, tehát istállói takarmányozással a fokozott tejtermelésre törekszenek" 52 . Barcsnak hasonló megoldandó közlegelő ügye volt. Erről a gazdasági felügyelő jelen lése a következőket mondja: ..A legelőre joga volna a birtokosságnak 413 nyolcad telek után hajtani állatokat, az azonban a ráhajtott 300—320 db szarvasmarhát és 350 db sertést sem tudja eltartani, úgy hogy a teheneket többnyire nem is hajtják ki, mert a silány és igen messze elhúzódó legelőn a sok járástól inkább csak leromlaának. tejtermelésről pedig ilyen körülmények között szó sem lehet egy olyan községben, hol a tejet helyben literenként 20 fillérért lehet értékesíteni. (Akkor a tej felvásárlási ára a megyében 10—14 fillér között mozgott. K. I.) Jó tenyészbikát a közbirtokosság nem tarthat, mert a túl sok járástól időelőtt tönkremennek. Ezen oknál fogva óhajtjók a gazdák a területei felosztani, miáltal a mesterséges takarmánytermelés lehetővé válna és a teheneket islállózva. áttérhetnének fokozol! abb tejtermelésre". 53 A szentai közlegelő felosztási kérleméhez írott jelentésében a gazdasági felügyelő az akkori paraszti tejtermelés kél fontos feltételével foglalkozik: ..A közlegelő legnagyobb részben idősebb, korhadt fákkal van benőve, talaja homok, részben futóhomok, moly még az idei csapadókos esztendőben sincs fűvel benőve és kizárólag serlések legeltetésére használják. A szarvasmarhákat a nyomásos gazdálkodás folytán tarlón legeltetik. A jobb marhákat, így a tehenek legnagyobb részét, nem is hajtják ki legelőre, hanem istállózzák; ezen istállózást a szarvasmarha tenyészanyag javításával még fokozni óhajtják, mesterséges takarmánytermelésre azonban elegendő terület nem áll rendelkezésre, ezért a felosztani kért területet elsősorban mesterséges takarmány termelésére óhajtják felosztani" 54 . Kisbajom községben a nedves legelő kényszerítettc a parasztokat az istállózott marhatartásra: „A gazdák nagy előszeretettel foglalkoznak a szarvasmarhatenyésztéssel, azonban ennek nagy akadálya az, hogy a legelőt csak az év egyes részeiben használhatják, nedves időjárásban egyáltalán ki sem hajtanak. Az érté51 a KÁL. A Gazdasági Felügyelőság iratai. 1913. 405. sz. irat. 52 KÁL. A Gazdasági Felügyelőség iratai. 1913. 751. sz. irat. 53 KÁL. A Gazdasági Felügyelőség iratai. 1913. 752. sz. irat. 51 KÁL. A Gazdasági Felügyelőség iratai. 1913. 622. sz. irat.
