Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
A szarvasmarha-tartás fellendülése az első világháború előtt
Az 1903-as káptalani jelentés szerint az állomány 25 db tehénből, 22 db üszőből és 7 db bikából állott" 39 . Orcit kivéve, a kb. 19 000 katasztrális holdas gazdaságban másutt tejelő tehenészet az első világháború előtt nem volt. Csak az első világháború után alakulnak tejelő tehenészetek a birtok taszári. kisiváni, hetényi, majd (1936) az öszödi gazdaságában. A világi nagybirtoknak a tejelő tehenészet irányába fejlődő marhatartásáról az 1888-as Állategészségügyi Évkönyv tesz említést. A leghíresebb gr. Zichy János lengyeltóti siemmenthali tehenészete volt." Alapíttatott 1884-ben import állatokkal. Létszám 1886-ban 20 tehén és egy bika. Törzskönyv alapítása óta vezettetik. Évenként 3—4 db egyéves és kétéves bika kerül eladásra" 40 . Másodiknak említi az Évkönyv Márffy Béla hencsei siemmenthali tehenészetét. „Alapíttatott 1883-ban 5 db import hasas üszővel és egy db egyéves bikával. Létszám 1886-ban 8 tehén, egy bika. Törzskönyv kezdettől fogva vezettetik. Évenként 1—2 db másfél éves bika kerül eladásra" 41 . Ugyanez az Évkönyv megemlíti gr. Széchenyi Gyula pinzgaui tehenészetét Marcaliban. Tejtermelésre berendezett gazdaság 1888-ban mindössze egy van a megyében. Freystädter Vilmos, Eszterházy kaposvári bérlője, a város ellátására tejgazdaságot hozott létre. Bérlete a 40-es évektől tartott. Gazdasága tőkeerős volt. A tehenészet lenyészanyaga pinzgaui fajta volt. „Alapíttatott 1883-ban a Budapesten tartott tenyészállatvásárra importált eredeti anyagból, mely később az 1885-iki országos kiállításról hozott néhány egyeddel szaporíttatott. Létszám 1886-ban 30 anya és 2 apaállat volt. Törzskönyvezve. A tejhozam átlaga 1753 liter évenkint. Átlagos súly 1885 december 11-én 685 kg. A budapesti országos kiállításon bronzérmet nyert. Jelleg: a fej, a nyak, az oldalak és a négy láb vörös, alkaron polyázottak, hát, far, gát, has, szügy és a nyak alsó része, valamint a farok fehér. Középmagasság 128—136 cm" 42 . A tejhozam és tehenek küllemének és súlyának figyelemmel kísérése arra utal, hogy a gazdaságot kellő szakismerettel rendelkező mezőgazdász vezette. Az évkönyv általában megjegyzi, hogy: „A nyugati fajták a megyében tért kezdenek hódítani" 43 . Ugyanott felsorol hat uradalmi gulyát, ahol a szürke magyar marhát tenyésztették. Mind a hat gulyánál a tenyészirány „ ... jó tenyészbikák és erős jármos ökrök nevelése mellett a hízóképesség fokozása." Tíz évvel később a nagybirtokon tömegesen jelent meg a nyugati fajta. Hasonlók mondhatók el a tőkés bérletekről. A különféle nyugati fajta marhákat a következő gazdaságok tenyésztették: Telivér siemmenthali: 39 U. a. mint a 38-as jegyzet. 40 U. a. mint a 9-es jegyzet. 41 U. a. mint a 9-es jegyzet. 42 U. a. mint a 9-es jegyzet. 43 U. a. mint a 9-es jegyzet.
