Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
A szarvasmarha-tartás fellendülése az első világháború előtt
ben a nyári hónapok alatt feldolgoztak. Pedig a csurgói tejüzem nemcsak a parasztgazdaságok, de a környékbeli nagyüzemek tejét is feldolgozta. A Balaton vidékének paraszti marhatartása közvetlenül az első világháború előtt jött lendületbe. A gazdasági felügyelő a földművelésügyi miniszternek adott jelenlésében a következőket írja e vidék paraszti marhatartásáról; ,, . . . Somogylúr és Kilili község kisgazdáinak tehén beszerzési segély iránti kérelmére tisztelettel jelenlem, hogy e községekben az állattenyésztés még nagyon kezdetleges, csak pár éve tértek át a magyar marha tenyésztéséről a nyugati fajta tenyésztésére, megfelelő tenyészanyaggal még nem rendelkeznek. Egyúttal tisztelettel jelentőm, ezen községekben a Siófokon létesítendő tejcsarnok fejt ki nagy agitációt a tehenek államsegéllyel leendő beszerzése ügyében, s tudomásom szerint az államsegéllyel kiosztandó tehenek után nyerendő tejmenynyiséget már le is kötötte." 26 Még 1911-ben 57 000 korona államsegéllyel Őszöd, Faluszemes, Szárszó, Balatonboglár, Balatonlelle, Teleki, Kőröshegy, Balatonendréd, Látrány, Nagycsepely községek kisgazdái Tolnából és a megyéből fejősteheneket szereztek be 27 . A Balaton partján a parasztgazdaságok azért kapcsolódtak be később a szarvasmarha-tenyésztés modern fejlesztésébe, mert ezen vidék kiterjedt lapályrétjei és legelői lehetővé tették a régi, ridegmarhatartás fenntartását. A marhatartás hagyományos keretei akkor kezdtek megbomiani, amikor a balatoni nyári üdülés erősebb iramban kezdett fejlődni. A nyaralók tejigénye a parasztgazdaságokban is megindította az ilyenirányú fejlődést, Itt is a paraszt többre kezdte becsülni a marhát. A zamárdi hitelszövetkezet működéséből mindez a következőképpen derül ki: „Ha valamelyik tag marhát akar beszerezni, most nem az olcsót keresi, mint máskor, nem olyant vesz amilyent pénze enged, hanem vesz pénzéhez egy kis kölcsönt, s a fajmarhából szerez jószágot" 28 . A felvázolt három vidéken a marhatartás fejlettebb volt a megyén belül. A megye marhatartása általában szintén fejlődött. Mégis felmerül a kérdés, hogy ezen az általános fejlődésen belül, hol a leggyengébb a szarvasmarhatartás fejlődése az első világháború előtt? Amint a közigazgatási területek szerint készült marhastatisztikából látjuk, a leggyengébben fejlődő terület a tabi és a nagyatádi járás volt. Nagyatád múltjának történetírója megjegyzi: ..Általában a szarvasmarhatenyésztésre nem fordítanak minőségileg nagy gondot, . Z' 29 E két terület lemaradása szoros összefüggésben van az ottani domborzati, talaj, társadalmi, közlekedési és értékesítési viszonyokkal. A tabi járás erősen dombos, a nagyatádi járás nagyrészt homokos. A nagyatádi járásban a mezőgazdaságnak egy másik ágazata fejlődött ki; a nagymértékű burgonya- és dohánytermelés. * * * 1848-tól a marhaállomány hasznosítása a századfordulóig alapvető fordulaton ment keresztül. 23 KÁL. Gazdasági Felügyelőség iratai. 1911. 552. sz. irat. KÁL. Gazdasági Felügyelőség iratai, 1911. 696. sz. irat. 2 ' Jan t sits Endre: A Somogy megyei Hitelszövetkezetek Szövetsége működésének első tizenkét éve. Bp. 1910. 29 Buries László: Nagyatád nagyközság múltja és jelene. (Helységmonográfia.) 1933.
