Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Janus Pannonius

Hát igazat mondtak hajdanta a bölcsek: az embert tűz és víz gyakran veszti el, ám valahány romlás, annyi teremtődés, minden megújul, mint Főnix, melynek a sír életet ad s a halál hozza világra, kinek születés a por és az utolsó napja megint első. S tudja e bárki: ugyan hányadik is lehet itt ez a mosti világ, s ezután még hány lesz és hány volt ennekelőtte maig. Menj, csak menj, kit a talmi dicsőség vágya von, és csak csaljon örök hírnév csábja! Hiába: neved békén, vagy harcon született, nem fogja elérni úgysem az új kort, és senki se tud, ne reméld többet rólad, mint amit ismer e mostani korszak arról, melyben a nap nem sugarazta tüzét. íme, a „Vanitatum vanitas" sorai első poétánktól, amelyeket korunk, az atomkor gyermeke érthet meg a legkönnyebben. E sorokat a mitológiai, mint megnyugtató színes füzér öleli át. Poézisével csak beragyogja a verset. Hogy nem mindig érthető ez a csodálatos meseszőnyeg? Am, aki nem kíváncsi arra, hogy a „nevek bokrának megette" mi lappang, és nem érdeklik a földönjáró héroszok, és embertermészetű görög istenek szép históriái, ne nézzen utána e „meséknek" és akkor sem marad több kétség, izgató sejtés a szívében, mintha a modern szürrealisták verseit olvassa, vagy absztrakt képeket néz. Vagy nem így áll-e szembe Vörösmarty magyar mitológiájával? És mégis gyönyörködik hexametereinek és nyelvének színes pompájában. Ami pedig az életét illeti, megírta azt is Janus. Itt már találóbb Huszti hasonlata, amikor Reviczkyt említi. Azonban Reviczky „számlálgatom, találgatom" sorai érzelgősebbek, míg Janus betegségéből fakadó lírája sokkal reálisabb. A lírai realizmus, ha szabad ezt mondanom, nála jelentkezik először irodalmunkban. Szúrós dárda-hegyek szaggatják-tépik a bordám, véres nyál buggyan bőven a számon elő. Ehhez járul még, hogy alig lélegzik a mellem, s közben a sorvasztó láz se hagy el. .. Nem könyörög. Előre lehet e sorokból érezni annak a kemény lelkiállapotnak motívumait, mellyel később a Mátyás elleni összeesküvést a minden mindegy makacsságával szervezi, egészen a Zágráb melletti Medvevárban történt haláláig. Mért vergődjem ihol, vegyetek magatokhoz az égbe, Ö, ha a földi panaszt hallja az isteni fül. Ily nyomorúságban Krőzus birodalma se kéne, ily nyomorúságban isteni trón se idéz.