Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)
Martyn Ferenc Don Quijote rajzai
de épp ez a nagyság ihlette, hiszen megszokta ezt az, aki olyan mester fényével és árnyékával indult a saját útja keresésére, mint ő, Rippl-Rónai zsenijével a lelkén. Konokul kutató, mestereket és műveket szenvedélyesen boncolgató alkata és művészetfilozófiájának logikája, szemléletének geometriai pontossága, lírai képszerkesztő kedélye ezer és ezer feladatot kapott a Don Quijotetól. Ö, a naponta rajzoló, mindig készülő, gondolkodó és kísérletező, azt hiszem, elmondhatja egy évi kemény munkája után azt, amit Cervantes mondott elkészült műve előszavában: ,,Azt szeretném, ha ez a könyv (s itt mondjuk ki, e hatvan lap) mint elmémnek szülötte, oly szép, oly kitűnő, oly mulattató lenne, milyennél már tökéletesebb nem is képzelhető. Azonban a természet törvényének nem lehettem ellensége, mely szerint mindenek magukhoz hasonlókat nemzenek." E rajzok is Martyn elméjének és világának gyermekei. Ha kissé fennköltebbek is és sokszor már-már ünnepélyesebbek is, és a humor csillogása, ha keskenyebb mosolyú is nála, mint Cervantes szélesszájú szatírájának mosolya, ám ez is értéke, mert „mindenek magukhoz hasonlókat nemzenek". És épp itt látjuk, ez nemcsak az élettanban igazság, de a művészetben is az, mert csak az lehet életteli és igazi mű, amelynek önálló lelke van. Ezeknek a rajzoknak pedig megvan az egyéni lelkük, mert alkotójuk mindig önmaga törvényeit követi, de úgy, hogy sohasem torzítja el, sohasem hagyja cserben Cervantes nagy történetének eszméit sem. így tehát e hatvan lap egyúttal a legszebb könyvillusztráció is. Legalábbis az lenne, ha Martyn rajzaival jelenne meg az új magyar Don Quijote. E rajzokról megállapíthatjuk, hogy a sajátosan egyéni martyni szemlélet előtt mindenkor az elmélet olyan lencséje áll, amely mögött a látott és ábrázolt világ egyéni realizmussal alakul és szerkesztődik képpé. Alkotójuk igen meggondoltan és pontosan tervező és szerkesztő művész. Nézzük csak meg a „Verekedés a fogadóban" c. lap szűkmarokra fogott tömegjelenetét, amelyen a szerkesztés geometriájának, a térhatás és mozgás térbeli harmóniájának ritka példáját láthatjuk. Ami benne vagy a világban akár reális vagy transzcendentális, azt a képein ő úgy számítja ki, mint a matematikus az ismeretlent a képlet (itt a képek) ismert elemeiből. A látványban ilyen megragadó és megkapó eredményű példáját látjuk ennek a „Don Quijote és Sancho varázslatok közt lovagol" című rajzán. Világos ezek után, hogy az ilyen költői és egyben logikus alkotó módszer a szemlélőtől is egyaránt megköveteli az elmélyült figyelmet, a logikus következtetést. Nézzük csak meg a „Harc a szélmalmok ellen" és „Don Quijote a szélmalmok ellen" c. rajzokat. A két rajz pontosan és reálisan megrajzolt két bogáncsa e lépcsőkön át így lett nála a hóbort mindenbe beleragadó, beletapadó szimbóluma, amelytől lovagunk elméje sem tudott szabadulni. így született meg a szélmalmok ellen ágáló hóbort bogáncs-lovasa és lovagja, e sorozat két igen értékes és érdekes darabja is.
