Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

nyecske? Másnap már a vénasszonyok szájára került volna. . . Nagy ám a vénasszonyok szája. Mindegyikében pók fészkel. A láthatatlan pók a vénasszony szájpadlásán szövi a hálóját. Ez a pók kizárólag kacsával él. Hamis hírrel, kitalált mesével. .. •— Hát K. Gyurira emlékszel? — mozdul a felesége. K. Gyuri úgy nősült, mint a többi cselédember. Az erejére. A tehetségére. K. Gyurinak se volt több ruhája, annyi volt, mint neki, Kaponya Mihálynak. Egy ünneplő és viselő ruhája. Most van két ünneplő ruhája, két lábbelije, három viselő ruhája... K. Gyuri rendes ember volt. Csajla-fülű, gyengés legény. Egy esztendeig járt B. Julcsához. Julcsa kerek fejű. tüzes fekete szemű leány volt. Szép volt, mint ahogy szép is a cselédlány mindaddig, amíg az élet meg nem keseríti. Míg a dereka bírja a mezei munkát és a gyermekszülést. K. Gyuri az esküvő előtt az istállóba hívta Kaponyát. — Te, miféle népek azok... — Nem tudom, az a férfi mindig lesüti a szemét. . . — Te, ha engem megbánt.. . — mondta akkor K. Gyuri a cselédház kijelölt társbérlőjéről. — Hogy is volt? Egy szobát kettéosztott az ispán. Mésszel vonta meg a határvonalat. . . K. Gyuri behurcolkodott a kijelölt lakásába. Egy ágyat vett, meg egy széket. Azzal berendezte a maga lakását. A neki jutott fél szobát. A szalmazsákot jól megtömte, hogy puha legyen a fészek, a hálóhely. Estig a közös konyhában ettek ittak. Éjfélkor a lakásukba mentek. Lefeküdtek. Akkor történt: A társbérlő, vöröshajú T. Kálmán bevilágított, felfogta a K. Gyuriék dunyháját. — Jaj — szisszent a menyecske. Hanem K. Gyuri nagyot ordított: — Te disznó, az anyád istenit! A vöröshajú kapkodta a száját, hogy így, hogy úgy, hogy csak tréfált, hogy egeret keresett K. Gyuriék ágyában. K. Gyuri kiugrott az ágyából. A széket a vöröshajú fejére tette. Öklét meg a hátába illesztette. •— Ki innen! — ordította és a társbérlő ingben, gatyában, s annak felesége egy szoknyában kitámolygott a szobából... Sz. Gyuri már okosabb volt K. Gyurinál. Sz. Gyuri a padlásra húzódott. Oda vitte az ágyát. Oda nem merészkedett a szomszéd, ott nem tüsszentett az anyós. Ott galambok tanyáztak ós a szénaillatba belefért az asszony varázslata. — Emlékszel anyja? — ismétli Kaponya. — Gyurira? — Meg Sz. Gyurira. .. — Igen — válaszol az asszony és sír. Mert van is azon sírnivaló, hogyan élt hajdanában a cselédember... Az öreg Kaponya pedig mi mást tehet, megöleli a hites feleségét. a