Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

utakra térő somogyi községekben is kíváncsiak a fiatalok az új világ új dalaira. Negyedszer: A föld, a vagyon Rácegresen is szíven markolja az életerős családapákat, családanyákat. Az öregek vagy a maguk nevét tartják, birtokolják a földeket, házakat, vagy azok után haszonélvezetet követelnek a fiataloktól. Az egyik menyecske panaszkodott, hogy a földet, a házat eredetileg az öregek kapták, akik két gyermeket felneveltek, de az öregek holta után esetleg őt sérelem érheti. Az egyik fiú az ő férje. Az ő férje az öregekkel marad. Az c férje dolgozik, ő munkálja a földet, vele élnek az öregek. Időközben a juttatott földért fizetni kell, mindért, hiszen mind a 9 hold az öreg nevén van. Az állam kéri a föld megváltási árát. De ki is fizethetné a megváltási összeget? Az öregek? Azok nem gazdálkodnak, nem művelői, hanem tulajdonosai a földnek. Az ő férje a föld művelője. Az ő férje hozza ki a földből, a jószágból a megélhetést biztosító forintokat. Abból a bevételből kell tehát kifizetni a föld megváltási árát is. A földben ketten dolgoznak, az öreg fia, az ő férje és a menyecske. Az öregek képtelenek mezei munkára. Ez nem volna baj, de az már hiba, hogy az öregek holta után a többiek, a testvérek is jelentkeznek a jussért. Ez nem igazság. Ök tartják az öregeket, ők fizetik a megváltási összegeket, ők izzadnak, dolgoznak, mégis mások veszik hasznát. Ez a gond, ez a titkos féreg családok közepébe vág, kíméletlenül. Hilt István 73 éves öreg gazda ezzel szemben azt hajtogatja, hogy ő már 13 éves korában fél kommencióba állt, hogy este beesett az ökörjászolba, mikor kifogták az igásökröket. Annyira fáradt volt. Kristóf Lajos is hivatkozhatna a múltra, de nem teszi. Minden családtagját egyformán melengeti. A házból már ki is adta a gyermekek részét. A leánygyermeke nem is számol a jussal. A leánygyermeke békességgel tekint az öregekre, az apjára. Nem kívánja az öreg halálát. Van azonban olyan öreg is, mint a 71 éves Nyári Márton, aki mostis hajszolja magát, mint ahogyan tette azt cseléd korában. A 17 éves unokájával jár az erdőre, mert egyedül már fél lovat hajtani. Ügy gondolja, hogy bármikor megszédülhet és a lovak közé eshet. Vele megyén tehát az unokája. Vele megyén, de az öreg fog, nem engedi át a gyeplőt, ő hajt, ő irányít. Mennyi élet, milyen különös élet! Mindezt láthatja, aki akarja, aki pedig ezeket látja és mégis továbbmegy, az közösség nélküli ember. Egy-két rácegresi középparaszt most is azt vallja, hogy kaparj kurta, neked is lesz. Ez a szemlélet mindenképpen gátolja a közösségi élet kialakulását. Nem kívánják a közösségi életet? Erről csak titokban beszélnek. Arról is hallgattak, hogy a földosztás után négy közös tulajdonban lévő vetőgéppel indultak az új életnek. Negyvenötben tehát nyitva volt az út a közösségi élet felé. Ez a négy vetőgép ezt az indulatot jelképezi, mert a rácegresiek szívében sokáig az indulat és nem a józan ész határozta meg a közös élet, a közösségi élet fogalmát. Ezek a vetőgépek mind máig nem szerepeltek a nyilvántartásokban, ezeket a vetőgépeket valahogyan oda sodorta s szél a házaik elébe. Ezeket a vetőgépeket feketén