Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

Másodszor: Negyvenötben, a földreform végrehajtásakor a nagybirtok-testeket úgy szedték széjjel a földre éhes emberek, ahogy volt, ahogy feküdt. Ha a nagybirtok egyik vége a somodori határba ért, s a másik a magyaratádiba, a harmadik a zimányiba, akkor a somodoriak, a zimányiak, a magyaratádiak mind ahányan voltak, rátették kezüket a hozzájuk közeleső földterületre. — Ideje, hogy kézzel nyúljunk az igazsághoz — mondták a paraszti mozgolódások, lázadozások, felkelések idején a somogyiak, de ezt mondták negyvenötben is, amikor fődet osztottak. Kézzel nyúltak az igazsághoz. A földhöz. A földet tehát, az 1500 holdas rácegresi uradalmat úgv szedték szét, hogy a benne lakók, mintegy 40 családnak csak 400 néhány hold szántó jutott, a többi a szomszédos községek kezére került. Ez volt az egyik formája a negyvenötös földosztásnak, legalábbis Somogyban. Az is előfordult, hogy az egyes községekben csak annyi földet lehetett osztani, amennyi nagybirtok, úri birtok volt a község határában. Azok a községek is úgy jártak, miként Rácegres. Azok sem terjeszkedhettek tovább, mert a szomszédos község határa, határköve tilalomfát jelentett. Ez a felemás helyzet másfél évtizedig egészségtelen kiválasztódásra kényszerítette a községek, és köztük Rácegres népét. Arról van szó, hogy a községekből még azok is továbbálltak, akik elegendő földjövedelem biztosítása esetén odahaza maradhattak volna. Látszólag ez ellentmondás? Látszólagos, mert józan ésszel senki sem akarja meggátolni a fölös emberanyag elhelyezkedését az iparban. Erre nincs is szükség. Van, és lesz elég fiatalember, mind Somogyban, mind az országban. A gyárak, az üzemek kaphatnak elég utánpótlást, de az már nem mindegy, hogy honnét és hogyan. Ahogy igaz az, hogy a kishatárú, nagylétszámú községekből a paraszti életet igénylő és formáló fiatalok is a városba mennek, úgy igaz az is. hogy a kis lélekszámú, de nagy határú községekből még azok sem mentek városba, akiknek alaotermészetük, hajlamuk inkább az esztergapadot, a gyalupadot, a gyárat, az üzemet kívánták volna. Ez tehát fordított kiválasztódást jelent. Nem előny ez a falura, de nem előny a városra sem. Ez az egyik oka annak, hogy a falusi fiatalság olykor értelmetlenül otthagyja a falut, és a városba vándorol. Ezen a helyzeten újabb földreform nélkül csakis határkiigazítással lehetne segíteni. Ennek a határkiigazításnak Magyarországon immár két változatát ismerjük. Az egyik, a közigazgatási út, a másik a termelőszövetkezeti földek földlajstrom-beli számbavevése. Van ugyanis olyan rendelet, törvény, amelyik kimondja, hogy a termelőszövetkezetekbe belépők magukkal vihetik a bérföldeket, függetlenül attól, hogy a föld kinek a nevén van. A tartalékföldek fölött különbenis a tanácsok rendekeznek, így azokat az alakuló termelőszövetkezetekhez minden további nélkül oda lehet csatolni. Rácegres esetében nem is történne ilyen módon semmiféle igazságtalanság, mert ha most kézzel nyúlnának az igazsághoz, és Rácegres most termelőszövetkezeti község volna, akkor a Rácegrestől ötven lépésre lévő, de a rácegresiek által művelt tartalékföldek a törvény és a rendelkezések szerint az ő kezükre kerülne. •