Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

A rádióra meg azért haragszanak, mert ritkán ad népzenét és a lányoknak szánt adásokban is inkább csak a városi nők dolgaival foglalkoznak. A lányok, a fiatalasszonyok számára még nem rendeztek tanfolyamokat Rácegresen. Az ifjúsági szervezetek, a női tanács eddig még nem törődött az istenhátamögötti, zsákutcába került falusi fiatalokkal. Gangó Jánosné is azt vallja, aki maga is fiatalasszony, hogy végre valahára valakinek törődnie kellene a falusi lányok gondjaival. A legényeknek könnyebb az életük. Gyárfás László 16 éves fejjel azt mondja, hogy ha nem változik a rácegresi helyzet, ha nem jutnak könyvhöz, mozielőadáshoz, szórakozáshoz, akkor elmegy a városba motorszerelőnek. Kevés könyv van Rácegresen. Az öregeknek elég a heti, napi újság, könyveket ők nem vásárolnak. A fiatalok az iskola könyvtárából szoktak könyveket kölcsönözni, de hát kicsi az a könyvtár, amolyan iskolai könyvtár. Az iskolában különben hetenként egyszer szoktak keskenyfilmet vetíteni, de ez nem elégíti ki a fiatalságot. Mit is csináljanak a legények hat este, hat napon keresztül? Kocsmába menjenek? Kocsma sincs Rácegresen. Legfeljebb nyárban van amolyan kurtakocsma, mint aminőt ismertek 30 évvel ezelőtt a Nagykunságban. A rácegresi kurtakocsma abból áll, hogy a szövetkezeti bolt udvarán alkalomadtán játszanak és isznak a legények. A 14—16 éves serdülő legények meg éppenséggel szívhatják a fogukat, vagy rághatják a napraforgót, mert sajnos, ez a rágcsálás divatba jött Rácegresen. Még jó, hogy itt nincs mozi, nem kell minduntalan napraforgóhéjat takarítani a padok között. .. A kamaszok géppel szeretnének bajlódni, rádiót szerelni, még inkább repülőt csinálni. Hiába tágul a 8 osztály végeztével a láthatáruk, a 14 éves kortól egészen a katona-korig inkább az élet, nem pedig a kultúra a tanítómesterük. Vágynak a városba. Az apák, az édesapák, az öregapák cselédi sorsból formálódtak kisgazdákká. Az apák, az öregapák is látják már, látják a kisgazdaság végét, de nem tudják merre induljanak. Irtóznak a szolgaságtól és a vélt szabadságuk elvesztésével ijesztgetik egymást. A fiataloknak mindez nem újdonság. Ök már beleszülettek az emberi tisztesség, a szabadabb élet korszakába. A fiatalembereket már nem elégíti ki a noha bor, meg az istállóban pihenő lóra nyerítő csikó. A fiataloknak a vagyon-formálta kisgazda szabadság már nem sokat jelent. Nem úgy, mint a szüleiknél. A cseléd apák, a cseléd öregapák ez után vágytak. A fiaik, a leányaik ennél már többet kívánnak. Kevesebb munkát, kulturáltabb életet. Az állami gazdaságban a traktoros 8 órai munkával annyit keres egyedül, mint bármelyik 10—12 holdas rácegresi családfenntartó édesapa. Hát a fiatalok hogyne vágyódnának traktorra, ipari munkára! Megyén is mindenki az iparba, városba. Olyasféle népvándorlás indult a városba Sc-