Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

jeiket. Ezek a számok mégsem megnyugtatók. A volt béresek, a volt uradalmi cselédek nem tervszerűen, inkább alkalomszerűen növelik az állatállományt, ahhoz képest pedig nem növelhetik a takaiTnányterületeket. Azon belül is a kisgazdaság akadályozza a lucerna vetésterületének célszerű növelését, A számokat szemügyre véve, mindjárt azt is megállapíthatjuk, hogy feles mennyiségben tartanak lovakat. A lovak zömét ősztől tavaszig minden munka, haszon nélkül tartják az istállóikban. A túlzott lótartásukra jellemző, hogy még a testvérek sem igen párosítják a mezei munkákban az igavonó erőt, pedig a rokoni társulással csak fele lóra lenne szüksége Rácegresnek. A rácegresiek ezzel úgy vannak, mint a noha borral. Volt bora, lova a kisgazdáknak is. Miért ne legyen nekik is?! Legyen noha boruk, legyen istállóban álló lovuk! Van is. Ragaszkodnak az istállóban pihenő lovakhoz. Meg a mangalica sertésállományukhoz. Ez nem volna baj, legalábbis az utóbbi, de már a noha bor komolyabb bajokat szokott okozni. Aztán azt is figyelembe kell venni, hogy 1942-től 1958-ig nem volt ezüstkalászos gazdatanfolyam Rácegresen. Beszéljünk a pásztorokról is. Hogy mit kap a községi pásztor? Egy esztendőben 18 mázsa búzát. 4 mázsa árpát. 6 méter fát, 2 hold tengeriföldet és 500 forint készpénzt. Sok ez, vagy kevés? Varga Ferenc 42 évig pásztorkodott. Varga Ferenc szerint régebben fölöntőre dolgoztak a pásztorok. Ez azt jelentette, hogy a pásztor a mérővel időnként végigjárta a falut, hogy abba a jószágtartók a járandó gabonát beleönthessék. Az ő idejében 45 mázsa gabona járt felöntőre, és járt a pásztornak 1 hold tengeri, 800 négyszögöl kert-föld és némi kaszáló. Ezenkívül joga volt akár 25 disznót is a legelőn tartani. A felöntő edénybe 12,5 kiló búza fért. (A felöntő félvékás edény. A félvékás űrtartalma 16 liter. Ennél kisebb öntőedényt is ismerünk — Biharból. A bihari tájban merőnek mondták a 8—10 literes alkalmi merőedényt. Az erdélyi románok almát mértek vele.) Minden jószág után egy felöntő búza illette a pásztorembert. Most nem a jószág, hanem a föld után kell fizetni a pásztorbért. Emiatt háborognak is a kevésföldű rácegresiek. Különben a rácegresi külterjes gazdálkodásra az is jellemző, hogy a tejet nem szeparálják, nem használják a fölözött tejet a sertések hízlalására. Egy időben a közeli Magyaratád anyaközségbe szállították a tejet, onnan kaptak is vissza savót, de a szállítási költségeket sokallták, és lemondtak az állattenyésztésben kiválóan alkalmas, hasznos fölözött tejmennyiségről. Az is szembetűnő, hogy a tejcsarnokos a tejet az ég alatt kezeli, mert nincs megfelelő átvevőhelyiség. Ezáltal előfordulhat, hogy a tej szennyeződve kerül a városba, a tejivóba, vagy a kórházakba. Nem elég a tejátvevő helyek és házak ablakait és ajtóit kékre festeni, hogy azok felismerhetők legyenek, hanem a köz érdekében mielőbb megfelelő átvételi helyekről is kellene gondoskodni. Ez nemcsak pénzkérdés, hanem egészségpolitikai kérdés is. Akkor van hatása az egészségügyi propagandának és tájékoztatásnak, ha az egyszerű somogyi parasztember