Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)
Ez a dallam meglepően rokonhangzású Rácz Pali tíz évvel korábbi jogászcsárdásával: Ütik a jogászt a pádon... és egy 30 évvel későbbi katonanótával: Most jöttem én a harctérről (Vésztő, 1918. Bartók gyűjtése). A két somogyi ifjú ötletes népdalvariánst szerzett! Vikár első házassága 1886-ban megnősült. Fiatal, többgyermekes özvegyet, sármelléki Krekács Júliát vette feleségül. Vikár adoptálta a gyermekeket. Krekács Júlia — jómódú fuvaros leánya — jókedvű, vállalkozó szellemű asszony volt, hozzáillett Vikárhoz. Kissé túlzásnak tűnik a történet, amit Vikár mesélt házasságáról: Egy alkalommal hazaérve, nagy halom pénzt számlált a felesége. — Kié ez? — kérdi. — Hát nem tudod, hogy a miénk, négy házunk van! — mondja a feleség. — Hát ha ennyi pénzünk van, gyerünk és utazzunk — mondja vidáman a férj, — és elmentek félévre Finnországba . . . Az egyetemi évek alatt már felébredt Vikárban a folklór iránti érdeklődés. A finnországi út azután szaktudóssá nevelte őt. „Finnországi tanulmányutamM 1889 »Régóta érlelődött bennem a szándék, hogy Reguly, Hunfaivy, Eudenz és Szinnyey példáját követve, ellátogassak finn rokonainkhoz« •— írja az akkori szakirodalomban szokatlanul szép, közvetlen, kedves stílusban. 1889. július 20-án indultak útra feleségével. Szentpétervár mellett, a cár festőjének — a szintén somogyi származású — Zichy Mihálynak voltak vendégei. Ö mutatja meg a grúz eposzt, a Tariel-t, amit később Vikár magyarra lefordított. A Ladoga-tengeren áthajózva Sortavala- ban szálltak partra. »Klasszikus talajon állok, az egyedüli helyen Európában, ahol az eposz napja még nem tűnt le... a legdalosabb ország földjére lépek ... szinte vártam, hogy a legelső ember, akivel találkozom, egy kanéi-j átsző öreg énekes lesz. E helyen azonban elegáns úri népet találtunk a hajó előtt.« Vikár a finn tanítókhoz fordult, akik »Pitkarten városkában hirdetett rendes augusztusi népünnepély«-re hívták fel figyelmét — amit meg kell néznie, ott van mulatság, táj szólás, ismerkedés! Az erdő tisztásán mintegy ezer falusi issza a limonádét! Másnap már a kis falukat járja, a 86 éves Ontreo Vannien, orosz néven Borissá dalost hallgatja és jegyzi gyorsírással. Egy molnár, egy favágó kanelen játszik. Táncolnak is, »kereszt-tánc«-ot, leány-kergetőst, — mindez emlékezteti őt a somogyi táncokra. »Ebben van valami a mi csárdásunkból« — írja s biztosan a Somogy megyei Abi-bábi-szerű táncokra gondol! És a somogyi népdalokra emlékezve, megjegyzi, hogy a finnek
