Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)

a népegyetemek. A velünk rokon finneknél, akik mindössze három és fél millió számmal vannak, negyvenkét ilyen népegyetem áll fenn, s főleg ennek köszöni az ország, hogy az egész világon mint a kultúrának előharcosa szerepel. A mi népünk nem kevésbbé tehetséges, mint a finn. Számtalanszor volt alkalmam tapasztalni, hogy a falusi iskolát végzett fiatalok nemre való különbség nélkül kevés kivétellel rendkívül fogékonyak a kultúra iránt. A népegyetem ennek a kultúréhségnek lesz hivatva megfelelni. Oda kell gyűjtenünk a téli hónapokban a falu népének ifjúságát, hogy az új szociális szellembe és a kultúra kincsesházába avatott kezektől bevezetést, kapjanak. Ebből a célból értekezletet kellene tartani Kaposvárott, ahol én, mint előadó kifejteném a tervnek részleteit. A mozgalomba minden réteget és minden a kultúra iránt érdeklődő tényezőt bele kell vonni. Kérem tisztelt elvtársamat, hogy e fontos ügyben nekem segítségemre lenni, s vagy a városházi nagytermet, vagy más alkalmas helyiséget és napot, valamint órát kijelölni szíveskedjék, midőn az értekezletet megtarthatjuk. Elvtársi őszinte üdvözlettel: Vikár Béla, az Országos Néptanulmányi Egyesület elnöke (Budapest, Országház).

A Tanácsköztársaság kulturális céljai iránt igen fogékony megyei direktórium politikai osztályának vezetője, Tóth Lajos április 9-én örömmel köszönti Vikár tervét, s közli, hogy a »Népegyetem felállítása tárgyában értekezlet itt bármikor tartható, s igen szívesen látjuk a t. Elvtársat".

Ezt a tervet is — mindmeganinyi mással — a Tanácsköztársaság elfojtása meghiúsította. Vikár Béla pedig 60. évét betöltve, nyugalomba vonult

Vikár Béla estéje

1922. szeptember 24-én meghalt forrón szeretett édesanyja, Rzomju Veronika. Somogyi földben temették el, Mocsolád: n. Tinka nővére elköltözött Dunavecsére, a legközelebbi családi kapcsolatok megszakadtak Somoggyial.

1944-ben a Budapestet pusztító szőnyegbombázás szétdúlta az agg tudós Hold utcai IV. emeleti lakását. Egy szál szürke ruhában, néhány írással, betegen került Dunavecsére, Tinka nővére nádfödeles házacskájába. Erről az időről szól döbbenetesen őszinte szavú verse:

58