Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)
Mind tudta. »Personiás« ember volt: nyomatékkai beszélt, mint a pap a szószéken. Templomszolga dékány is volt. Jóízű dalát a népdalgyűjtemények őrzik. Aláfele, aláfele, aláfele, A szekszárdi csárda fele, csárda fele! Csárdásnénak odadja, Kocsmárosnál beissza, Nincs a gulyásnak marhája! (A dallam második felére:) Igyál, asszony, fizetek, Ügyis terád keresek, Ne félj, hogy meg nem fizetek! Petőc Ferenc magas, erős, bőgatyás parasztlegény volt. Éppen húszéves, akkor sorozták be. Mulatott, dalolt. Abban az időben Nyíregyházára vitték a hetesi regrutákat, és onnan hozták a katonamótóíkat a faluba. Ilyenfélét dalolt a nővérével együtt. Petőc Róza 22 éves fiatal menyecske volt. Jó táncos, jó dalos. Kicsi zsuppos házban laktak, öten voltak testvérek. Kevés földjük is volt. Idős Zsobrák János, a hetesi jegyző nagybátyja, tízholtías »-polgár-«, ő már pantallóba járt és a nótái is urasak voltak. Talán dalárdában tanulta valahol. Elmaradhatatlan Vikár-kísérő volt a hetesi utcán Pete Lajos tiszttartó. Zömök, nagypocakos, mozgékony ember, kis szakállt viselt. A nép nagyon szerette. Halála után — ha valaki csak a nevét említette — kalapot emelt a paraszt. Tudott segíteni a népdalgyűjtőnek, mert szerette őt a nép. Pöttendi Lidi nénit arra kértük, hogy írja meg élete történetét. Hiszen abból azt is megérthetjük, hogy miért szerette Vikár Béla a somogyi parasztokat. »Hetesen születtem 1885. július 3-án. Édesanyámat a tarlóról vitték haza, mert annyira követeltem a világrajutást. Kis zsupp- fedeles házban láttam meg a napvilágot. Édesanyám nyolc gyermek édesanyja volt, fiatalon halt meg. Édesapámat sosem értette meg, sokat küzdött vele. Apám párholdas kisgazda, jobb szerette a verselést, 47 MF:54/b Parlando Kis Imre szolgalegény, 62é. Hetes, 1899. IV. 2. Vikár Lejegyezte Bartók Béla 1920 táján Dö-mö-tör fe- lé jár az i- dő, A gu-lyás-nak ^ r r— »^ ^ szá-mol-ni kő; Van né- ki két ü- sző- je, Az- on két csön„ Lm i —1 ---------g e- to- je, Az- tat hajt- ja ha- za- fe^ lé!
